VIHAR NÉLKÜL – 2

Fél perc se volt hátra az indulásig, Harry, Leo és Mark hiányolva nyújtogatták nyakukat a vonaton, keresve a hiányzó negyedik tagot, Ront.

 - Hol a francba vannak a Weasleyk? – dühöngött Leo.

 - Nem fog jutni jó hely – jelentette ki minden érzelem nélkül Mark. Mark volt Leo legjobb barátja, ő is idén kezdte a negyedik évet, csakúgy mint Leo. Mark borzos, szőke haja az ég felé meredt, bőre barna volt a sok spanyolországi utazástól, őszinte, kék szemei feneketlen mélyek.

Nem csak Harryék voltak az egyetlenek, akiknek szemet szúrt a Weasleyk hiánya. Hamarosan Mark legnagyobb örömére Sidney és Eliza jelentek meg, bizonyára legjobb barátnőjüket, Ginnyt keresve.

 - Hová tetted Ginnyt? – kérdezte összeszűkült szemmel a világosbarna hajú lány, Sidney, akinek mindig egy óriási masni ékesítette (s gyakorta éktelenítette) haját. De ez nem változtat a tényen, hogy Mark odáig van a lányért. Harry pimaszul vigyorogva bámult bele Sidney csinos arcába, és ezt suttogta:

 - Eldugtam! – Eliza, a szeplős, oroszlánsörényre emlékeztető sötétbarna hajú lány tányérnagyságúra nyitotta zöldes barna szemeit.

 - Eldugjalak én is téged a gonosz bácsik elől, Sid? – kérdezte Mark, mire a lány elvörösödött. Nem is nagyon kellett lehajolnia, hiszen Mark és Sidney egyaránt jóval alacsonyabbak voltak az átlag negyedéveseknél.

A sípszó előtt tíz másodperccel egy szedett-vedett vörös hajú sereg rontott át a falon, s rohanni kezdtek a vonat felé. Eliza már nyújtotta volna kezét barátnőjének, hogy felsegítse, de Harry egy laza mozdulattal arrébb lökte, mire a lány hanyatt vágódott.

 - Szerintem kösd be a cipőfűződet – ajánlotta Leo. Ginny úgy rohant, hogy még azon se volt ideje rágódni, hogy Harry kezét fogta, miközben felszállt a vonatra. Persze az ikrekkel már nem volt ilyen udvarias a fiú. Kacarászva figyelte, ahogy a három Weasley fiú a lomhán zakatolni kezdő vonatra ugrál. Az utolsó fiú, Ron, jól meg volt pakolva a ládáján kívül egy hatalmas, masnis dobozzal, s jócskán meg kellett szaporázni lépteit, hogy felszökkenhessen a vonatra. A nagy lendületben azonban, mikor felért a vonatra elhasalt, és a kövér doboz tartalma mind a földön landolt. Szív alakú aprósütemények voltak tucat számra, rózsaszín bevonattal, s kék betűkkel ez állt rajta: A&M. Leo és Harry odaintettek a távolodó kúrialakosoknak, majd Harry belenézett Ginny arcába. Néha, mikor hosszabban tűnődött a lányon, az anyját ismerte fel benne. Ugyan szülei sohasem mesélték neki miként civakodtak tinédzser korukban, ám Harry emlékezetében tisztán élnek azon a mesék, amik főszereplői az erős szarvas és a gyönyörű őzsuta volt. James mondta a szarvas, Lily az őz szerepét, merengve, a múltat visszaidézve, s mikor eszükbe jutottak az eltemetett emlékek, fel-felkacagtak. Ezek a történetek mind arról szóltak, hogy a szarvas reménytelenül szerelmes az őzbe, de az makacs és önfejű. De a befejezés mindig boldog, a szarvas meghódítja az őzet, és Harry békésen merült álmai világába.

 - Na mi van? Várod, hogy belerepüljön a sültbagoly? – kérdezte Leo egy másodéves csodálójától. Erre a kislány elpirult, könny szökött szemébe és elszaladt.

 - Szemetek – sziszegte Ginny, majd oldalán Sidneyvel és Elizával elindultak fülkét keresni.

 - Mik ezekek? Lekésted a Valentin napot? – mutatott értetlenül Mark a szív alakú süteményekre, majd ő is letérdelt, hogy összeszedje azokat, s visszahelyezze a dobozba.

 - Ezek a szutykok miatt késtünk el. Anyám ma reggel állt neki sütit sütni Dumbledore-nak – vakarta fejét Ron.

 - Most ezt komolyan oda karod adni neki? – vonta fel szemöldökét Harry. Ron vállat vont.

 - Gondolom csak felszáradt már a csótányméreg a padlón… vagyis remélem.

~oOo~

 - Gyerünk Arana, elő a részletekkel! – Tízméteres körzetet süketített meg a lányok fülkéjéből hangzó visítás. Ginny nem kímélte legjobb barátnőjét, a hosszú, fekete hajú Aranát, akinek természete úgy hasonlított Ginnyére, mintha csak ikrek lennének: nem fogják vissza magukat, ha valaki megsérti őket, és hatalmas túlerővel indulnak meg ellene durva eszközökkel. Hatalmas szájuk volt, és nem volt olyan veszély, amitől megriadnának – vérbeli griffendélesek. Ebben nem maradt el másik legjobb barátnőjük sem, Felícia, akinek hosszú, szőke hajával, kék szemeivel az önbizalma az évek során a csillagokig nyújtózott. A másik három barátnő mindig a háttérben kísérte őket, nem jutott nekik olyasfajta reflektorfény, mint előbbi háromnak, de próbálták velük tartani a lépést. Sidney valóban feltűnően szép arcnak örvendett, de sosem volt túl hangos természet, csupán ha muszáj volt, kivéve persze az órákon, hiszen az évfolyamelsőként illik hangot adni tudásának. Eliza volt a béke és a harmónia… kivéve, amikor nem. Szende természet volt, és minden apróságon az arca felvette a rózsa gyönyörű, vérvörös színét. És ott volt Jessie, a barnahajú, szeleburdi. Titkot rábízni vétek, és sikoltozásokban is messze kimagasló, de tudásban kevésbé.

 - Szóval elkezdtem járni egy mugli fiúval…

 - Fúj! – jajdult fel a három háttérvokál. Arana gyilkos pillantást vetett rájuk.

 - Szóval épp a játszótéren smároltunk, amikor megjelent Lee Jordan. Tudjátok, egy városban lakunk! Szóval félrehívott, hogy szeretne velem beszélni. És elmondta, hogy tetszem neki, úgyhogy szakítottam a muglival, és adtam egy esélyt ennek a kapcsolatnak is.

 - Hát… lazán kezeled a dolgokat – húzta el a száját Felícia. – Mindenesetre szerintem idős hozzád.

 - Szerintem meg szuper – csillant fel Ginny szeme. – Így ha nálunk leszel, Lee meg az ikreknél, tudtok találkozni!

 - Tudod, van egy olyan érzésem, hogy az anyukád nem kedvel engem – vonta össze szemöldökét Arana. Ginny csak legyintett.

 - Az anyám megőrült! Egész nyáron be volt sózva. Leveleket írt Dumbledore-nak, pulóvereket kötött neki és rózsaszín sütiket sütött. Tisztára olyan, mintha bele lenne zúgva. Na de Feli, mi van veled, és Cedric Diggoryval? – kérdezte széles mosoly kíséretében.

 - A nyáron szakítottunk – mondta egykedvűen a lány.

 - Szegény – sajnálkoztak a többiek.

 - De ő gyorsan túltette magát rajta – szorította össze száját dühösen. – Már azzal a kínai csajjal jár, akivel tavaly Harry. Chóval, azt hiszem. De semmi gond! Most, hogy tisztán látok, azt hiszem újra szerelmes vagyok. – Feli kicsit elpirult, de mindig hangot adott annak, ami szívét nyomta.

 - Ki az? – kérdezte izgatottan Sidney.

 - Leonardus Black. – Mindenki felhördült.

 - Neked nem tetszhet Black – rázta fejét Ginny.

 - Miért? Attól, hogy egy nap te és Potter…

 - Köztünk nem lesz semmi Potterrel! – kiáltotta magán kívül Ginny. Barátnőinek ugyanis az a rögeszméjük, hogy Ginny vevő Harry rosszul sikerült bókjaira. – Nézd, Feli. Black egy barom, és az idióta csatlósai is. Sosem lesz hozzád hű, mert azokat csak az… öhm… szaporodás érdekli. – Ginny ezzel le is zárta a vitát. Arana és Felícia is akaratosak voltak, de Ginny volt köztük a domináns.

 - Eliza? – fordult hozzá Arana.

 - Hát, nekem nem volt olyan mozgalmas nyaram, mint nektek. Seamus küldött nekem egy baglyot, hogy hiányzom neki. Levelezgettünk, úgyhogy most talán járunk. – Sidney elvörösödött. Első osztályos kora óta tetszik neki Seamus, csakhogy eddig képtelen volt neki elmondani és most, hogy mást szeret, nem is fogja.

 - Mi Zachariasszal nyár elején szakítottunk – lógatta az orrát Jessie. – Most viszont újra visszatért belém a szerelem! Hamarosan találkozhatok Perselusszal és ez fantasztikus!

 - Perselusszal? – kérdezte vissza hitetlenkedve Feli. – Jaj ne, Jessie, már megint szerelmes vagy Pitonba?

 - Irigyellek titeket lányok, nálam semmi romantika nem volt. Potter ott rontotta a levegőt Ronnal, és egy pillanatra sem hagyott békén. Amikor meg végre átjött Michael, Ron úgy rászállt, hogy szinte sírva menekült haza – mondta Ginny.

 - Adnád magad Potter karjaiba, rögtön nem lennének ilyen problémáid – jegyezte meg halkan Sidney.

 - Sid, nehéz ezt felfogni? Gyűlölöm Pottert! – zárta le a témát Ginny.

~oOo~

 Hermione dühösen kapkodta a levegőt. Hogy lehet Malfoy ilyen gerinctelen? Rontást küldeni egy kis elsősre, aki mit sem tud még a mágiáról? Ez kell, hogy legyen az első élménye a Roxfortban? És pusztán csak azért, mert nevetni merészelt az ő közelségében.

 - Egy féreg vagy, Malfoy – jelentette ki szárazon, miközben a kislányt vizsgálta, nincs e komolyabb baja. Előre ki kellett gondolnia, hogy mit mondjon ezután, hiszen ha belepillant az arcába rögtön össze fog zavarodni, aminek a miértjét sajnos még egyetlen tudomány sem magyarázta el. A fejében már pontosan meg is fogalmazta a mondatokat betűről betűre, de mindhiába.

 - Te vagy a leg… - És a hang elakadt. Gyűlöli Malfoyt. Akárhányszor az arcába néz, olyasfajta gyűlölet lobban fel benne, ami szinte fizikailag terheli. Nem különb a helyzet Dracóval sem. Várta már, hogy végre találkozhasson a pillantásuk. Várta, hogy elöntse a forróság s a gyűlölet. Hermionéra nem tudott olyan undorral tekinteni, mint Lavenderre. Mikor Hermionét látja, egyszerűen csak ökölbe szorul a keze a tűztől.

- A legdurvább? A legkíméletlenebb? A legerőszakosabb? Így gondolod, Granger? – kérdezte Draco, bal szemöldökét megemelve.

A legszánalmasabb, akarta volna válaszolni, de nem ment. Hangszála erővel visszarántotta a szavakat. Helyette csak lesújtó pillantást vetett a fiúra, sarkon fordult, s elindult a fülkéjük fele.

 - Várj már! – érintette meg a lány karját Draco könyörgő hangon. Hermione meglepve fordult újra szembe vele. Ez meg mi volt, gondolta Draco. Mégis mire kéne, hogy várjon? Hogy még egyszer rápillanthasson az arcára? Az arcra, ami alatt piszkos vér száguld? Hiszen Pansy vére tiszta! Pansy nem köt bele ilyen bosszantóan minden egyes mozdulatába! Pansyben nincs ennyi tűz, mint Hermionéban!

 - Vigyázz magadra, sárvérű!

~oOo~

Parvati a mellettük elszelelő hegyekre, völgyekre szegezte pillantását. Lavender pontosan tudta, mi nyomasztja barátnőjét. Tavaly évvégén történt, hogy Parvati mindent elárult George-nak érzéseiről, s azóta a fiú szinte menekül Parvati elől. A két barátnő a kabinok előtt sétált, s mikor George-dzsal találták szembe magukat, a fiú olyan hévvel csinált hátraarcot, hogy a büfésnő fejjel zuhant bele az üdítős vödörbe.

 - Mit eszel Ronban? – kérdezte összevont szemöldökkel a Lavender mellett ülő Hannah Abbot legjobb barátnőjét, Susan Bonest.

 - Azt, amit te egy másik bizonyos személyben. – Susan volt az egyetlen, aki ismerte Hannah legféltettebb titkát, miszerint gyengéd érzelmeket táplál Justin iránt.

 - Te most Crackkal jársz, nem? – kérdezte Neville Hannah-t. A lány csak némán bólintott, s Luna visszaterelte a szót Susanre.

 - De csak két hete jártok. Annyira nem lehet komoly a dolog. A kerti törpéknél is három hét ismeret szükséges, hogy szaporodhassanak – szólalt meg az eddig bölcsen hallgató Luna. Justin hirtelen Susan arcába pillantott, hév öntötte el, de uralkodott magán. Nyugodtnak erőltetett arccal fordult Michael és Zacharias fele, hogy megtárgyalják az új seprű csodálatos tulajdonságait.

 - Hallottátok az új pletykát? – kapott hirtelen életre Parvati. – Állítólag Felícia a görögországi útjuk során megmérgezett egy muglit, de az apja eltussolta az ügyet.

 - Szerintem Feli családja nem járt idén nyáron Görögországban – rázta fejét Luna. – Az édesanyja súlyos beteg, és Feli egészségével is volt valami a nyáron. – Lavender és Parvati gonoszan néztek össze. Végre valami friss információ.

~oOo~

A nap még mindig hőségbe burkolta Angliát, mintha szándékosan igyekezné felmelegíteni az Expressz leghűvösebb részlegét, a mardekárosok tanyáját. Zambini szórakozottan lépkedett a kacagásoktól vidám szerelvényről a rideg, csendes részleghez.

 - Na mi van, sikerült kiszedned a nyelved mocskos Lavender szájából? – kérdezte Draco, aki türelmét vesztette a várakozásban. Túl ideges volt, pedig csak három percet kellett várnia. Hetekig nem szóltak egymáshoz, amiért a nemes mardekáros összeáll egy griffendéles vérárulóval. De hát magának Zambininek sem volt ínyére a dolog, egyszerűen csak bosszantani akarta Dracót, azért, amiért neki annyi fájdalmat okozott. De Draco nem hülye. Látja barátja arcán az undort, amikor hozzáér Lavender bőréhez, látja a fintort, mikor a griffendéles lány ajkát ízleli. De mégis mit mondhatna rá, amikor Draco megkérdezi, hogy miért nem egy olyan lánnyal tervezget, akit csakugyan szeret? Mondaná azt, hogy az a lány, Pansy, történetesen az ő barátnője? Micsoda botrány lenne!

Heten ültek a fülkében, és sötét terveket ötlöttek ki. Ott volt Crack és Monstro, a két mamlasz, Pansy, aki lesújtó pillantásokat vetett a két testes fiúra, az imént érkezett Draco és Zambini, és a fülke két hatodévese, Regina Lestrage és Néró Mundatis. Pansy nem szívesen tartózkodott Reginával egy légkörben, hisz olyankor semmire sem tartotta magát. Regina tagadhatatlanul adott a szemnek. Krétafehér bőr, hosszú, fekete haj, ami vad fürtökben omlik le háta közepéig, vérvörös, telt ajkak, dús kebel, éjfekete szemek. Nem volt ember, aki meg tudta volna különböztetni őt és anyját, Bellatrix Lestrange-t fiatalabb korában. Ám az anyai szigor mély nyomot hagyott Regina lelkében. Nem voltak önálló döntései. Fájdalmas pillantást sújtott a vállán nyugvó karra, Néró karjára. Még csak nem is kedvelte a barna hajú, vérmániás fiút. Bellatrix akkor választotta Nérót a számára, mikor komoly lázadásba kezdett akkori választottja, Monstro ellen. Talán nem is bírná ki az érintést, ha nem képzelné el, hogy más karok ölelik őt. Minden erejével azon volt, hogy Néró arcában George Weasley arcát láthassa. És most is, amikor csak rágondolt a névre heveset dobbant a szíve s szeme elé szöktek azok a képek, mikor egy-egy titkos teremben George tenyere közt pihent forró arca.

 - Tudjátok, mi a helyzet – közölte Draco érzelemmentesen. – A halálfalók újból összeálltak. Befészkelték magukat a minisztériumba, a kórházakba, minden egyes hivatalba. Apám nagy feladatot bízott ránk. Az egyre gyarapodó halálfalók meg akarják szerezni a hatalmat a varázsvilág felett, de ehhez szükségük van valakire. Tizennégy évvel ezelőtt pusztult el minden idők legnagyobb feketemágusa, Voldemort. De mi visszahozhatjuk őt! Ha megtaláljuk a hét üres tárgyat, amiben egykor az ő széthasított lélekdarabjai pihentek, és újat teszünk a helyükbe, az egyetlen egy lélekdarabként működhet tovább, magától Voldemorttól. És ezután, hogy testet ölthessen, szükség lesz egy főzetre, apjának csontjára, egy szolgájának húsára, s ellensége vérére.

 - Csakhogy van egy kis gond – szólt Néró. – Merthogy ott van a jóslat – mondta fagyos hangon.

 - Azzal nem lesz gond. – Draco szája sarka felfele görbült – Csak meg kell semmisítenünk azt, akiről szól.

Szerzői hozzászólás: Elnézést kérek a tömörsége miatt, de a bevezetésekkel azóta hadilábon állok, amióta csak írok, és egy fejezetre le akartam tudni a kapcsolatokat. Ezek után már követhető lesz, ígérem! :))

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.08.05. 17:26 Böszme Apó Nem túl harcias komment a 2.-es fejezethez: Nagyon ötletesen van felépítve ez az alternatív jövő! :) Az új karakterek  jól kidolgozottak, akik jó kis +-t tesznek hozzá, és a régiek is ügyesen játszák önmagukat. Ezért gratula! Csak épp maga a fejezet eléggé olyan hogyis mondjam... túl tinilányos. -..-   "Kényszerből...