VIHAR NÉLKÜL – 4

1995. szeptember 2.

Regina sebesen lépkedett egy eldugott zug felé. Mindegy merre, csak ne lássák. George megszaporázta lépteit, hogy utolérhesse a lányt. Végül egy páncél mögé kanyarodott be, és fordult a fiúval szembe, könnyekkel a szemében, aggódóan összevonva szemöldökét.

 - Mi történt? – kérdezte George suttogva, tágra nyílt szemekkel.

 - Féltelek – válaszolta, és beletúrt a fiú vörös hajába. – Malfoy tervez valamit, de nem tudom neked elmondani. Mindannyiunkra mondtak egy bűbájt, így nem tudunk beszélni a dologról. Csak annyit tudok mondani, hogy életre akarja kelteni a Nagyurat.

 - De az lehetetlen! – rázta fejét George.

 - Nem az! Beszélned kell Potterrel! Mond neki, hogy vigyázzon! – Azzal Regina gyors puszit nyomott a megszeppent George szájára, s elszaladt.

George lassan, szórakozottan sétált vissza a nagyterembe, s közben vizslatóan fürkészte őt Leo. Odavonszolta magát Harry mellé, s szembefordult vele.

 - Beszélnünk kell – jelentette ki. Harry unottan megemelte szemöldökét. – Biztos forrásokból értesültem, hogy a Malfoy gyerek… szóval megtalálta a módját, hogyan kelthetné életre a Nagyurat. – Harry félszegen legyintett.

 - Malfoy téved. Egy éves koromban elpusztítottam.

 - Harry! Re… - Leo odakapta a tekintetét. – Szóval a biztos forrásom nagyon kétségbe volt esve. Biztos vagyok benne, hogy kiterveltek valamit. Légy óvatos, és tartsd rajta a szemed! – Harry elgondolkodva nézett a mardekárosok asztala felé. Malfoy mélyen a gondolataiba merült, s szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek, álmatlanságot jelezve.

 - Rendben van. Majd kitalálok valamit. – Harry látványosan hátrahajtotta a fejét, és megeresztett egy SEMMI KEDVEM EZZEL FOGLAKOZNI sóhajt.

~oOo~

1995. szeptember 27.

 Feli az utóbbi időben megőrült. Eleinte beért az olyan pitiáner próbálkozásokkal, mint távolról elkapni Leo tekintetét, hangos tüsszentésekkel vagy hatalmas hasra esésekkel felkelteni a fiú figyelmét, ám mivel az említett a legkisebb érdeklődést sem mutatta, Feli taktikát váltott.

 Szinte már üldözőbe vette az ifjú Blackket. Elsőként kellett leérniük a reggelihez a hatos csapatnak, csakhogy a helyükről tökéletes panoráma nyíljon a Griffendél négy szépfiújára (bár ennek a többiek, s kiváltképp Ginny a legkevésbé sem örültek). Már az első napon kiprovokálta a szőke lány, hogy az idegesítő lárma elkerülése érdekében a két lányt hátra, Leo és Mark elé ültették, hiszen tanév kezdete óta be nem áll a szájuk órán (persze valójában csak Feli szájáról van szó). Ezen kívül a lány megpróbálta nyomon követni hő szerelmét, csakhogy ez nehéz feladatnak bizonyult, hisz Leo meglehetősen mozgalmas életet él.

Ginny kezdett belefáradni a rohanásba Felícia mellett. Minden óra után elsőként kellett kilépniük a teremből, az ajtó mellett beszélgetést kellett álcázni, hogy Feli belepillanthasson az arcba, majd elsőként kellett beérni a következő terembe, hogy aztán a padon ücsörögve bámulhassa meg az érzelemmentesen belépő választottját.

 - Csak tudnám, hogy miért ilyen érzelemroncs – sóhajtott Feli. Ginny szúrós szemmel nézett rá.

 - Már elérted, hogy hátul üljünk, közel a szívszerelmedhez. Nem koncentrálhatnánk végre az órára? – De Feli mintha meg sem hallotta volna.

 - Pedig mindent megkap. Szeretik a szülei, gazdag, sok barátja van, jól néz ki, az egész suli rajong érte… és persze jól néz ki. De azt se felejtsük el, hogy fantasztikus, ahogy kinéz! – Ginny hátrapillantott. Mark tátott szájjal bámulta a tökéletesen felelő Sidneyt, Black pedig egy ócska pergamendarabra írogatott. Már épp fordult volna vissza Ginny, mikor meglátta, hogy az írás eltűnik, és pár pillanattal később már egy másik kézírás jelent meg rajta, s egy sokkalta rövidebb üzenetet tartalmazott.

 - Hogy a csudába? – fordult hátra meglepődve Ginny, ám ügyetlensége miatt a szék hatalmas zajt csapott. Black riadtan rejtette táskája menedékébe a pergament. McGalagony professzor dühösen csapott az asztalára.

 - Miss Weasley, lenne szíves, és megtenné, hogy az óráim előtt és után udvarol Mr Blacknek? – csattant fel, s összepréselte ajkait. Ginny szégyellősen fordult előre, Felíciának pedig majd megszakadt a szíve, de nem barátnője megrovása miatt, dehogy is! Feli majdhogynem hangosan feljajdult, mikor meglátta Black hatalmasra tágult szürkéskék szemeit, amint riadtan tekintget, mint egy kiskisfiú, akit rajtakaptak egy csínyen. Majd szeme gonoszan villant fel, s szólalt meg:

 - Uh, tanárnő. – Itt látványosan megrázkódott. – Még az óriáspolip is sikoltozva menekülne át a Szaharába. – Ginny dühösen fordult hátra ismét.

 - Az lenne életed legszebb napja! Még a naptáradba is bekarikáznád azt a napot, ha olyan szerencséd lenne. – Leo csak egy fintorral válaszolt, Arana pedig felkacagott.

 - Vagy rátetoválná a polipra a dátumot – vonta meg a vállát a feketehajú lány.

 - Elég legyen! – ráncolta homlokát McGalagony. – Tíz pont a Griffendéltől. Miss Price, legyen szíves folytatni – fordult Sidney felé a professzornő.

Ginny olyan hevesen lapozott a könyvében, hogy egy lap panaszos hangon kiszakadt. McGalagony lesújtó pillantást vetett a lányra.

 - Te Ginny – bökte oldalba barátnőjét Feli.

 - Hallottam! – fordult felé dühösen a lány. – Szerinted Balck jól néz ki. Nem érdekel! – Feli meglepett arccal bámult barátnőjére, majd szaporán megrázta a fejét.

 - Csak azt akartam mondani, hogy órán nem szabad beszélni – tudatta vele. Ginny szeme kikerekedett. – Egyébként meg te inkább maradj Harrynél, ha szabad kérnem.

Ginny ekkor úgy döntött, hogy a nap folyamán nem kívánt többet hozzászólni bosszantó barátnőjéhez.

 Az óra végén Feli nagy bánatára Black lépett ki elsőnek, ám ami meglepő volt, hogy Ginny fejvesztve rohant utána.

 - Azonnal állj meg! – parancsolta. Black az érzések egy halvány szikráját sem mutatva fordult meg, bár sűrűn tekintgetett a lépcső fele. Ginny azonban nem tétovázott. Odalépett a fiúhoz, és kitépte a kezéből a furcsa pergament. Leo érzelemmentes tekintettel megemelte szemöldökét.

 - Mit akarsz egy üres pergamennel? Tudnák róla Rontól, ha ilyen rosszul menne a sorotok, hogy még erre se telik. – Leo az öreg, sárga pergamenért nyúlt, de Ginny a háta mögé rejtette.

 - Akkor meg miért kell neked ennyire? – kérdezte Ginny kíméletlenül.

 - Mert… Csak mert nagy az érzelmi értéke. Én úgy kötődök hozzá, mint a nagyi a…

 - Mi ez a papír? – vágott közbe Ginny. – Tudni akarom, hogy mi volt ez órán! – Felícia sebes léptekkel suhant ki az ajtón, de jelen pillanatban észre sem vették egymást. Feli felrohant a lépcsőn, és a következő óráig vissza se tért. Leo mélyen elgondolkodott valamit, s ebből Ginny zendítette ki, aki csettintett egyet Black szeme előtt. – Szóval akkor?

 - Mondtam már, hogy semmi. – Azzal Leo dühösen indult el lefele a lépcsőn. Mark kérdően nézett a Black fiúra, s értetlenül mutatott a felfele vezető lépcső irányába, hiszen arrafele van a következő órájuk, mire Leo csak legyintett. Mark megvonta a vállát, s Leo után eredt.

~oOo~

 Felícia már várt Hermionéra. Flitwick professzor később engedte ki a diákokat, de ezután semmi nem akadályozta meg a szőke lányt, hogy elsírja bánatát. Egészen le, a bájitaltan teremig kísérte, s még le is ült Hermione helyével szembe, és csak mesélt és mesélt. Harry néha rosszálló pillantásokat vetett a lányra, de az észre se vette. Mikor azonban elkezdődött az óra, Felícia eszeveszetten kezdett el rohanni a sötét varázslatok kivédése órára. Hermione megcsóválta a fejét. Piton ezt biztos nem nézi majd el. Minimum tíz pontot levon a Griffendéltől. Ma tehát még tizenöt pontot kell szereznie, nehogy lemaradjanak.

 - Hermione – szólt Harry. A lány megemelte egyik szemöldökét amíg nézte, ahogy leül vele szemben a fiú. Valamikor nagyon jó barátok voltak, de annak már két éve. Azóta Hermione már nem az a naiv, csúnyácska kislány, akit csak úgy ki lehet használni.

 - Nem csinálom meg a leckédet – jelentette ki Hermione nagy komolyan. Harry egy fintor kíséretében megrázta a fejét.

 - Arra megvannak az embereim – legyintett. – Hermione, ugye mi barátok vagyunk? – kérdezte és elmosolyodott. Hermione az égnek emelte a szemét.

 - Nálam ez nem válik be, Harry. Mit akarsz tőlem? – Harry erőteljesen megrántotta a vállát, s beszámolt George Weasley sztorijáról. Hermione eleinte kételkedett, azonban Harry elmondta a megfigyelése eredményeit, miszerint Malfoy valóban sokat sertepertél sötét ügyek fele. Ekkor Hermione szája elé kapta a kezét. – Ez borzalmas! – Harry bólintott.

 - Valóban az. De te segíthetsz megakadályozni.

 - Én? Mégis hogyan? – ráncolta homlokát a lány.

 - Ha odafigyelnél Malfoyra… Ha a bizalmasa lennél. – Hermione nevetni kezdett, mire Harry komolyan megrázta a fejét. – De most komolyan!

 - Gyűlöl engem, Harry!

 - Gyűlöl, de valahol mélyen kihívást is lát benned. Én láttam, hogy néz rád. – Hermione a terem másik felében ücsörgő Malfoyra pillantott. Az asztalon könyökölt, hidegen nézte Lumpsluck professzor magyarázatát. Mellette Pansy Parkinson azon erőlködött, hogy végre felhívja állítólagos szerelme figyelmét a patkányfarok felaprításával, amit igencsak ügyetlenül csinált, szándékosan természetesen. Mellette Zambini készségesen próbált segíteni a lánynak, ámde ő csak ment a saját feje után konokul, s néha szeme sarkából rápillantott Malfoyra, hátha segít majd neki. Hermionéra ekkor nehezedtek a szavak súlya.

 - Mit láttál te? – kérdezte a kelleténél hangosabban. Erre Lumpsluck is rászegezte a pillantását a lányra.

 - Ejnye Miss Granger! Halkabban, ha kérhetem! – dorgálta meg mosolyogva a professzor.

 - Látnom kellett volna valamit? – méregette Harry Hermionét.

 - Az égvilágon semmit – sziszegte.

 - Azt azért látom, hogy Malfoy nem úgy néz rád, mint Ginnyre vagy Susanre. Vagy mondjuk Sidneyre, pedig ő is… szóval ő is mugli születésű. De még Parkinson sem hozza annyira lázba, mint te, Hermione. – Hermione elgondolkodva pillantott újra Malfoyra. Rideg, idegenkedő pillantást vetett Parkinsonra, majd futólag ő is Hermione szemébe nézett, de azonnal tovább is siklott. Mintha csak ellenőrizni kívánna valamit.

 Valami azt súgta Hermionénak, hogy bele kellene egyeznie. Jelen pillanatban furcsa késztetést érzett arra, hogy most Malfoy mellé üljön, és kezdje el kérdezgetni valamiről. Bármiről. És miért ne tehetne ezzel valami jót egykori jó barátjának, Harrynek?

 - Mi is lenne a feladatom, pontosan? – Harry tanácstalan ábrázattal megvakarta a fejét, és ha már úgyis arra járt a keze, bele is túrt.

 - Nem tudom. Ezért fordultam hozzád, te vagy az Okos. – Hermione sóhajtott.

 - Rendben van, majd gondolkodom a dolgon – bólintott ünnepéjesen.

 - Nagyszerű! Minden fejleményről tudni akarok!

 - Ne Harry! Ne tegyél bele annyi kígyómérget! Csak egy csöpp kell – jajdult fel Hermione. Harry erre vágott egy unott grimaszt.

 - Hol érdekel az engem? – Hermione dühösen hunyta le a szemét, és számolt el négyig. Mikor Harry felveszi ezt a sznob maszkot, Hermione hajlamos szörnyű dühbe gurulni. Szigorú szemmel nézve ő változtatta meg Ront is. A kezdetekben még szerette a fiút, már amennyire egy tizenhárom éves szerethet egy másik tizenhárom évest. De aztán ő is felvette a mindentudó, flegma, unott ábrázatot, amit Hermione semmi esetben sem tudott tolerálni.

 Hermione Malfoy asztala felé nézett. A szőke fiú épp ebben a pillanatban fogta meg Pansy Parkinson kezét, hogy segítse felvágni a patkányfarkat, ami érthetetlen okokból keserű gyűlölettel öntötte el Hermione Grangert.

~oOo~

 Ginny lihegve szállt le a földre. A kviddics edzésnek vége lett, és Potter, ahogyan eddig is, keményen meghajtotta a csapatot. Frednek még nyolc kört kellett tennie a pálya körül, mert Harry megítélése szerint túl gyenge az erőnléte, bár minden griffendéles tudta, hogy ez csak azért van, mert beleköpött Harry levesébe Ginnyvel.

Ginny fáradtan ténfergett az öltöző fele. Mindenki más már bent volt, Ginny viszont szeret sétálgatni a naplementében, így tovább maradt a levegőben.

 - Geasley – szólította meg Potter. Igen, Harry Potter így szólította a vörös hajú lányt, hisz a fiú állítása szerint annyira jóban MÉG nincsenek, hogy Ginnynek szólíthassa, de mivel történetesen a legjobb barátja is Weasley, így ez is kiesik. Így roppant fifikás módon kombinálta a neveket, és magát meglehetősen kreatívnak tartva illette meg Ginnyt ezzel a névvel.

Ginny nem állt meg, megszaporázott léptekkel közelítette meg az öltözőt.

 - Parancsolom, hogy állj meg! – kiáltott utána Potter.

 - Parancsolod? És mégis ki vagy te, Kacorkirály?

 - Nem, hanem a kapitány. Úgyhogy parancsolhatok, ha úgy tetszik.

 - Parancsolni parancsolhatsz, de én nem engedelmeskedek. – Azzal erőszakos mozdulattal hátat fordított, meglobbantva vörös hajtincseit. Harry bizsergést érzett itt meg ott, s fájdalmas képpel sóhajtott egyet. Észhez térve azonban újra a lány után futott.

 - Komolyan, Geasley, beszélnünk kell! – Ginny megállt, de nem fordult vele szembe. – Légy szíves – sóhajtotta Harry. Gyűlöli ezt a szót kimondani. Ginny könnyedén szembefordult a fiúval.

 - Mit akarsz? – kérdezte csevegő hangon.

 - Üzletet ajánlok neked. – Ginny megemelte szemöldökét. – Kíváncsi vagyok mennyit ér neked Warren barátnőd titka.

 - Feli titka? Te meg miről beszélsz? – kezdett fészkelődni Ginny.

 - Tudom, hogy bele van zúgva Leóba – vigyorodott el pimaszul Potter, és betúrt a hajába, hiszen most négy szem közt beszélgetett Ginnyvel (leszámítva a fejük felett vadul röpködő Fredet). Ginny arcába szökött a vér.

 - Micsoda?

 - Jól hallottad – biztosította továbbra is kárörvendő képpel Potter.

 - Honnan? – nézett kelletlenül körbe Ginny. Potter hetykén vállat vont.

 - Vannak forrásaim. Egyébként ezt személyesen az eszetlen barátnődtől. Egész szünetben Hermionénak ecsetelgette a bánatát, hogy Leo észre sem veszi. Brühühü. – Itt színpadiasan sírást színlelt. Ginny összeszűkült szemekkel csóválta meg a fejét.

 - Feli hülye. Ez hol újdonság nekem?

 - Hát jó, te tudod. Csak nehogy véletlen eljárjon a szám, hogy elmondtad nekem, hogy halálosan szerelmes vagy a testvérembe – sóhajtott Potter.

 - Én nem is mondtam neked semmi ilyesmit! – kiabált Ginny. Potter gonoszul elvigyorodott.

 - Ó, tényleg? Akkor én mégis honnan tudom? Csak te és Hermione tudjátok, de Hermione soha nem mondaná el senkinek. Na de te, lássuk be elég tüzes természetű vagy.

 - Te utolsó szemétláda! – borult ki Ginny. Potter gonoszan elvigyorodott.

 - Az ajánlatom a következő: Én nem szólok semmit sem a testvéremnek, sem a barátnődnek, feltéve, ha visszaadod Leónak a pergament és eljössz velem randizni. – Ginny szeme felcsillant.

 - Tehát tényleg van valami azzal a pergamennel – szólt izgatottam Ginny. Potter elhúzta a száját.

 - Neeem. Csak tudod… Leo szegény családból származik. – Ginny unott ábrázattal fonta keresztbe karját.

 - Szegény családból? Most komolyan? Egy Fulminare seprűvel száguldozik az égben. Ezt a seprűt talán három év múlva dobják piacra és legalább még négy évig megfizethetetlen lesz az ára. Komolyan azt akarod beadni nekem, hogy egy pergamen darab ilyen nélkülözhetetlen neki?

 - Komolyan mondom, Geasley! Ne üsd bele olyasmibe az orrod, ami nem a te dolgod – figyelmezette Potter halál komolyan a lányt. De Ginny sosem volt az az ijedősfajta. Állta a fiú pillantását.

 - Úgy is rájövök, Potter – sziszegte Ginny. Potter közelebb hajolt a lányhoz, s fagyosan szólt:

 - Miért érdekel ennyire? – Potter szája sarka megremegett. – Miért érdekellek ennyire? – Ginny felhorkant.

 - Még hogy érdekelsz engem? Tudod mennyire érdekelsz te engem? Mint Merlint a jogosítvány megszerzése – mondta Ginny fagyosan, s arcát immár pár milliméter választotta el Potterétől.

 A lány érezte Harry forró leheletét, s illatától rejtélyes okok miatt szürke, áthatolhatatlan köd lepte el a fejét, ami nem engedett semmi más gondolatot, ésszerű tilalmat előrelépni, csak egy dologra tudott koncentrálni. Akaratlanul is még közelebb hajolt a fiúhoz, s immár vágyott rá, hogy megízlelhesse forró ajkait. Potter megérezhette ezt a változást, homlokát Ginny homlokához érintette. Ginny ajkai elnyíltak, s hevesebben kezdte szedni a levegőt. Potter nyelve villámgyorsan adott némi nedvességet saját ajkainak, majd vészesen közeledni kezdett Ginnyhez. Ginny szíve dübögni kezdett. Olyan hangosan kalapált, hogy csodálkozott rajta, hogy nem hallották meg még Roxmortsban is. Potter orra pedig már Ginnyét nyomta. A lány megemelte fejét, hogy végre megérinthessék az ajkak. Mélyebben szívta be a bódító illatot, s lehunyta a szemét.

 - Kész van a nyolc kör – ordította Fred, belehasítva a kellemes csendbe, ami addig Ginnyt dédelgette. A lány a hirtelen zajtól fél métert ugrott arrébb, felvéve a Pottertől való átlagtávolságot. Ginny figyelte hogyan változik a fiú arcszíne. Az enyhén kipirult arc hirtelenjében kifehéredett, majd egyre jobban kezdett vörösödni. A végső árnyalat már nem is piros volt, inkább hajlott a lila árnyalat felé. Potter remegő kézzel dúrt bele hajába, de ezúttal ott is hagyta, s két kézzel markolta a fekete tincseket, s fordult Fred felé.

 - Te eszetlen, nagy mamlasz! Azonnal csinálj még húsz kört, és imádkozzál, hogy ne rúgjalak ki a csapatból. – Fred szeme kikerekedett.

 - Eszednél vagy, ember?

 - Csináld, mielőtt olyat teszek, amit később megbánok! – Harry Potter még sosem volt ilyen állapotban. Ginny szája széles mosolyra húzódott. Istenien mulatott a dühben fuldokló bosszantóján. Fred dühösen kapta fel a seprűjét.

 - Rendben van pajti. De olyan lesz az adjonisten, amilyen a fogadjisten – fenyegetőzött, s zihálva szállt a levegőbe.

Potter lassan, kimérten fordult Ginnyvel szemben, de azonnal érzékelte, hogy esélye sincs többé hasonló helyzetbe kerülnie a lánnyal. Legalábbis egyenlőre biztos, hogy nem.

Így hát kinyújtotta a kezét, s még mindig vöröslő fejjel így szólt:

 - A pergament – követelte Potter. Ginny csúfosan elvigyorodott.

 - Ugyan, miért adnám neked oda? – Potter arca, akármilyen furcsa, még egy árnyalattal közelebb került a lilához. Majd hirtelen vett egy nagy levegőt, s arca visszanyerte eredeti, önelégült formáját.

- Rendben van Geasley. Majd megtanulod, hogy kivel lehet szórakozni és kivel nem. – Azzal célegyenesen irányt választott az öltöző fele.

 - Te meg majd megtanulod, hogy ki hagyja és ki nem – kiabálta utána. – És soha nem kapsz tőlem meg semmit!

Ezután Ginny úgy döntött, hogy a hálókörletében szándékozik átöltözni, és megindult a csillagos ég alatt álló fényekben úszó kastély fele.

~oOo~

 Pansy a zöld díványon bíbelődött a bájitaltan házi feladatával. Zambini őt látta meg elsőnek, amint belépett a klubhelyiségbe. Még mindig kavargott a gyomra, amiért alig pár perccel ezelőtt még Lavender ölelgette őt. Pansynek azóta nincsenek barátnői, mióta ő is hozzájuk, az átkozott hetes szektához csatlakozott. Az ember azt gondolná, hogy legalább csapaton belül működik az összhang és a barátság, ám ez nem így volt. Néró és Regina látszólag szerették egymást, de amint alkalom nyílt rá, Regina azonnal kereket oldott, s senki sem tudta, hová tűnik el hosszú órákig. Crack és Monstro barátsága sem volt már a régi. Crack valamiért menekülőre fogta, akárhányszor Monstro közeledett felé. A két melákot Draco csak az alattvalóinak tekinti, s ők félnek tőle. Néró és Pansy még sohasem szóltak egymáshoz, Regina pedig olyan szinten nézi le s kezeli kislányként Pansyt, hogy a fiatalabb lány semminek nem érezte magát mellette. Draco csak a formalitás kedvéért volt együtt Pansyvel, s habár a lány csakugyan gyengéd érzelmeket táplál a fiú felé, Draco mindig hidegen közeledik felé. A legigazibb kapcsolat talán Draco és Zambini közt van, már amennyire Draco kőszíve képes barátokat befogadni.

Pansy egyedül üldögélt, mellette könyvek magas tornya. Nem mutatta ki a magányát, elfoglaltnak tűnt, ahogy kapkodta a tekintetét egyik könyvről a másikra, de Zambininek olyan tikos vezetéke volt közte és a lány között, ami a legapróbb érzéseket is átadja a fiúnak, Pansy legapróbb sejtelme nélkül.

 - Leülhetek? – kérdezte Zambini. Pansy mostanában örökké szomorú szeme feltekintett a fiúra, fürkészte egy ideig, majd bólintott és arrébb pakolt néhány könyvet. – Mendacium főzetekről írsz? – kérdezte halkan. Pansy ismét csak bólintott. – Valami gond van? – ráncolta homlokát Zambini.

 - Nincs – mondta alig hallhatóan Pansy. Ezután ültek pár percig némán, majd Zambini újra Pansy felé fordult.

 - Gondolkodtál már el rajta, hogyan szeretnél Potter közelébe férkőzni? – Pansy erre azonban dühösen kapta fel a fejét.

 - Eleget hallgatom ezt Dracótól is, világos? Le lehet szállni rólam! – fortyant fel.

 - Ne érts félre! – mentegetőzött Zambini. – Csak aggódom érted – vallotta be. Pansy hitetlenkedve meredt a fiúra.

 - Aggódsz értem? – ismételte. Zambini tétován bólintott. Majd Pansy a könyvre meredt, s halkan beszélni kezdett:

 - Fogalmam sincs, mit csináljak – ismerte be. – A griffendélesek állandóan átkokat szórnak a mardekárosokra. Tartok tőlük. Hogy fogok én a közelükbe kerülni?

 - Én segíthetek neked! – Zambini közelebb csúszott Pansyhez.

 - Hogyan? – nézett rá a lány.

 - Összehaverkodhatnék Blackkel. Onnan már könnyű lesz téged szemmel tartanom. Egyszerűen csak elegünk lett a sötét oldalból, a szüleink belekényszeríttetek ebbe a mi önálló döntésünk nélkül. Nem értünk egyet a Nagyúr által felállított eszmékkel, és harcolni akarunk ellenük. Beállunk Potterék közé, és úgy teszünk, mintha nekik kémkednénk.

Pansy sóhajtott.

 - Nem kéne téged is belekeverjelek. – Zambini keserűen felnevetett.

 - Már így is, úgy is benne vagyok…

~oOo~

 Másnap reggel a nagyteremben Ginny nagyokat ásítozva kente meg a pirítósát. Furcsa rémálma volt az éjjel: Potter annyiszor csókolta szájon, ahányszor mondott neki nemet a pergamenre. Minden csók után zihálva ébredt fel, s mikor visszabukott az álomba újra megcsókolta, és újra és újra. Mikor pedig végre álom nélkül szenderedett el, Feli kezdett el motyogni álmában, hogy „gyere Leo, kapj el”. Úgy látszik mostantól éjszaka is kísért majd miket ez a két idióta, gondolta Ginny. Ginny táskája a székén lógott, Felié trehányan Ginny mögé dobva. Michael Ginnyvel szemben kavargatta a tejeskávéját, s közben a nagy széllel-lobbal magolta az SVK tananyagot. Ginny égnek emelte a szemét. Biztos megint az utolsó pillanatra hagyja meg. Piton meg fogja ölni. Fred néhány székkel odébb a tányérja mellett horkolt, Katie pedig rosszállóan csóválta mellette a fejét, Arana pedig Lee szájával volt elfoglalva.

 - Ma megint találkozunk Pitonnal – lelkendezett halkan Jessie.

 - Hurrá – emelte égnek a szemét Eliza. Feli és Ginny is gyilkos pillantást vetettek barátnőjükre, Sidney pedig továbbra is szorgosan olvasgatta a könyvét. Arra kapta fel csak a fejét, mikor nagy csattanás kíséretében belépett a négy jómadár. Mind a négyen meglehetősen dühösek voltak. Ginny félve sandított a mellette álló üres székre. Semmi kedve nincs Potter beképzelt dumáját hallgatni. Azonban nem Potter, hanem Black dobta le táskáját Ginny széke mögé, s dühösen vetette le magát a székre, mellé pedig az összes többi Tekergőutód. A fiúk életükben először halkan, minden szó nélkül pusztították el a tekintélyes mennyiségű reggeli adagjukat, mígnem Michael villája hangos csattanással a földre nem zuhant. Potter villogó tekintettel mérte fel a villájáért hajolgató fiút, majd szemrehányóan felhorkantott.

 - Tömöd a majmot, Corner?

 - Igen, képzeld – válaszolt vissza, ámbár csöppet sem akkora önbizalommal, mint Potter.

 - Én a helyedben nem tenném. – Ginnyt kirázta a hideg a Potter hangjából áradó sznobságtól. – Ha jól tudom elég nagy az elhízási hajlamod. Így sem vagy valami latin szépség, de úgy… - Potter egy fintor kíséretében végigmért Michaelöl.

 - Fáj az igazság Potter, hogy én meg tudtam szerezni, te meg jobban irritálod, mint egy bazi nagy szemölcs a kislába ujján?

 - Mi az, hogy megszereztél? – fortyant fel Ginny. – Nem vagyok egy tárgy, hogy megszerezhess! – De a két fiú észre sem vette.

 - Majd megnézem a képedet, amikor dob téged, mert rájön, hogy semmit sem tudsz neki nyújtani – vigyorgott gúnyosan Potter.

 - Csakhogy ebbe nekem is van beleszólásom – tudatta velük Ginny. Azonban ők tudomásul nem vették.

 - És azonnal lecsapsz, mi? Jó neked a használt bőr, Potter – mondta Michael dühösen. Ginny meghökkent, Potter szája pedig kárörvendő mosolyra húzódott. Ezt követve Michael Ginnyre meredt, majd felállt az asztaltól. – Nem úgy értettem – motyogta.

 - Tudom hogy értetted – felelte Ginny szárazon. És Michael elment.

 Ezután Potter folytatta a pusztítást az asztalnál, s közben egy szót sem szólt. Ginny továbbra is Michael szavain dühöngött magában, Jessie és Eliza pedig vitatkozni kezdtek a sárkányok jelentette veszélyekről. Felícia egyszer csak halkan felnyüszített, mire Ginny szúrósan sandított rá, s a szőke lány a könyvébe temetkezett.

Végül aztán Potter felkelt, és elindult az ajtó felé. A többi három is követte. Black unott ábrázattal söpörte le Feli táskáját az övéről és se szó se beszéd, kivonult a nagyteremből.

 - Ginny – nyüszített fel újra Felícia.

 - Hmm?

 - Leo táskája! – Azzal felkapta a Ginny széke mögötti táskát. Ginny kérdően pillantott a lányra.

 - Hiszen ez a te táskád. – A rózsaszín lepke motivációk aligha ékeskedhettek Black táskáján.

 - Nem, nem érted, Ginny – rázta a fejét szaporán Felícia. – Leo táskája közösült az enyémmel! – Azzal magához ölelte a táskáját.

 - Jaj, Feli! – sóhajtott Ginny. – Ez semmiség.

Feli szemei hitetlenkedve kerekedtek ki.

 - Már hogy lenne semmiség? – méltatlankodott. Ezzel fogok aludni. – És nyomott egy puszit a táskára. Egy táskára!

Az asztal már kezdett ürülni, páran maradtak már csak. Arana eltűnt valamerre Lee-vel, Sidney, Jessie és Eliza ellenőrizték a beadandókat, Felícia magánkívül volt a gyönyörtől még mindig, Ginny pedig dühösen piszkálta a maradékot a villájával.

Egyszer csak Errol röppent be. Ginny érdeklődve tekintett a bagolyra, aki egy giccses borítékkal megrakodva, ijesztő zuhanórepüléses pozícióban közelített a tanári asztal fele.

 - Errol – pattant fel Ginny. – Ide gyere!

A bagoly helyből tett egy száznyolcvan fokos fordulatot, de a nagy lendület hatására a levél elrepült a terem másik végébe. Errol Ginny vállán landolt.

 - Olyan ügyetlen vagy Errol – rázta meg a fejét Ginny, adott a maradékból egy keveset a bagolynak, s kiadta az útját. Majd Ginny lassan, kelletlenül elsétált a mardekárosok asztala felé, ahol a levél landolt. Az asztaluknál már csak Néró, Crack és Monstro ültek. Néró undorral az arcán nézte, ahogy Crack és Monstro a tányérokon maradt maradékot szippantják be. Ginny némán vette fel a borítékot, és sétált vissza vele a helyére. Azonban mikor elolvasta a címzettet, döbbenten emelte meg a szemöldökét. A címzett ugyanis nem az egyik Weasley gyerek volt, hanem az igazgató, Albus Dumbledore.

 - Most ezzel mit csináljak, szerintetek? – kérdezte Ginny.

 - Egyértelmű, hogy kinyitod – jelentette ki az időközben visszatért Arana. Hát persze, hogy Arana szerint ki kell nyitni az igazgató levelét. Sőt, az is egyértelmű, hogy Sidney szerint ez nem helyes. Általában Felícia szava a mérvadó.

 - Mit akarhat anyám Dumbledore-tól? – értetlenkedett a lány.

 - Lehet, hogy figyelmeztetni egyikkőtökkel kapcsolatban. Én a helyedben kinyitnám, hogy ahhoz tartsam magam – vonta meg vállát Felícia.

 - Na látod! Feli szerint is ki kell nyitni – sürgette Arana. Ginny lassan, bizonytalanul kezdte felbontani a borítékot. Ezután a levelet kiemelte egy rakat bűntudat kíséretében és olvasni kezdte.

Drága Albus!

Hiányzol. Hiányoznak az együtt töltött titkos órácskák.

Izgatottan várom, hogy újra találkozzunk.

Szeretettel ölel: Molly

Ginny döbbenten tekintett fel a levélből. A levél mind a négy kurta sora jobban sokkolta, mint Harry Potter minden múltban és jövőben elmondott sértő és célzó szava. 

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.08.05. 17:39 Böszme Apó Nem túl harcias komment a 4.-es fejezethez: Izgi rész volt ez is. :) Báár a Molly-s levél több, mint bizarr, és morbid... Ja az előzőnél elfelejtettem: Bizti, hogy nem a fahéj a gyenge pontod?   ...ezeket...