VIHAR NÉLKÜL – 7

1995. október 27.

 Péntek délután a klubhelyiség tömve volt a szabadidőt birtokló griffendélesekkel. Ginny és Felícia egy kanapén kucorodtak le, s hevesen legyezték magukat. Bizony legyezték, ugyanis a négy idióta afrikai forróságot varázsolt a klubhelységbe a hétvége eljövetelének örömére. A legtöbben már átvedlettek fürdőruhába, s Potterék ötlete alapján mindenki vízibombákkal dobálózott.

 - Hé, Geasley – kiáltott egy asztal tetejéről Potter. – Te is felvehetnéd a fürdőruhádat. Vagy tudod mit? Még azt sem kell! Csak ezeket le – ajánlotta. Harry Potter maga is – akárcsak a négyes többi tagja – egy szál fürdőgatyában voltak.

 - Te meg igazán felvehetnél valamit – dünnyögte Ginny. – Megvakulunk, ha rád nézünk.

 - Csorog a nyálad, mi? – vigyorgott. Ginny egy unott tekintettel válaszolt.

 - De legalább lehetnétek tekintettel a többi lányra. Nézz már rájuk! – Körbemutatott a klubhelyiségen, ahol a lányok fájdalmasan vágyakozó képpel fürkészték a négy fiút, s főleg Pottert és Blacket. – Mindjárt szívrohamot kapnak.

 - A féltékenység csúnya dolog – csóválta meg a fejét, majd elfordult, hogy a klubhelyiség másik oldalán vihogó lányoknak is megmutassa előnyös felsőtestét. Ginny megrázta a fejét. Úgy gondolta, előnytelen! Semmi előnyös nincs benne, győzködte magát. Felícia sokat tudóan elvigyorodott, majd komoly arcra váltott, s feltette a kérdést:

 - Na és mi a helyzet Cornerrel?

 - Egy hónapja nem beszéltem azzal a patkánnyal. Még csak oda se volt képes jönni hozzám, hogy elmondja, hogy vége, de még csak bocsánatot sem kért. – Ginny felsóhajtott. Azt nem lehetne állítani, hogy halálos szerelembe eset volna azzal a fiúval, de csakugyan kedvelte őt. Kirázta a hideg, ha rágondolt Corner Potterhez intézett szavaira, miszerint „jó neked a használt bőr”. Tehát csak egy eszköz volt. Corner mindig is megpróbálta legyőzni Pottert valamiben, ámbár Potter ennek leghalványabb jelét sem látta. Sőt mi több, észre sem vette Cornert addig, amíg el nem kezdett járni Ginnyvel. Addig a rövidke ideig gyűlölte Cornert, de Ginny pár napja látta Pottert és Cornert vigyorogva beszélgetni. Ennyit erről, gondolta.

 - Akkor… Gondolod, hogy te és Potter majd… - Felícia elvigyorodott.

 - Semmi nem lesz Potterrel! – csattant fel Ginny a kelleténél hangosabban. Többen is odafordultak, köztük Potterrel, aki megemelte szemöldökét a hallottakon, majd felvett egy gúnyos és egy csábos mosoly keverékét.

 - Ne már, Ginny – nyafogott Felícia. – Tetszik neked. És te végképp tetszel neki.

 - Nem tetszik, érted? – suttogta Ginny. Felícia erre csak dorgálóan megcsóválta fejét.

 - Játszunk valami izgalmasabbat – ajánlotta Black fél óra vízibombázással később. – Megtöltünk egy lufit Rodens Decotummal. A kis pisisekkel közlöm, hogy az egy maró főzet, amitől a bőröd tele lesz csúnya hólyagokkal. A lufit dobáljuk kézről kézre. Akinél kipukkad, az ráfázik.

 - Ez veszélyes – csattant fel Hermione. Eddig ő is gátlásait és ruháit levetkőzve szórakozott a többiekkel, de most felbukkant benne a prefektus.

 - Ha valami nem tetszik, akkor fogd szépen a fontoskodó fejecskédet, és húzzál fel az ágyikódba! – kapott oda durván Black. Hermione sértődött tekintettel ült le egy fotelba, s egy védőbűbájt varázsolt maga köré, hogy ne érje el a lufi. Ginny ugyanígy tett.

 - Honnan szerzünk Rodens Decakármicsodát? – kérdezte egy harmadikos.

 - A hetedéveseknek ez volt a házi feladatuk – jött rá Potter. Arana felkacagott.

 - Adsz egy keveset a főzetedből, Lee? – kérlelte angyali arccal Arana. Ő megadóan sóhajtott, lehozta a főzetét, s óvatosan teletöltötte a vízibombát.

És dobálni kezdték. Parvati izgatottan tekintett körbe, s dobta oda George-nak. A fiú undorral az arcát tekintett a lányra, majd gyorsan továbbadta Deannek. Felícia teljes beleéléssel, csendben szurkolt Blacknek. Akárhányszor szíve választottjához közeledett a labda, felszisszent, vagy izgatottan felpattant. Ha pedig Black gond nélkül tovább passzolt, örömmel tapsikolt. Angelina passzolt Potternek, aki dobta Ronaldnak. De hát Ron kétbalkezes. Ráadásul Seamus hangosan felkiáltott, hogy oda passzoljon, de Ron kezéből kicsúszott a bomba. Olyan erővel repült Black felé, hogy azt lehetetlen lett volna elkapni anélkül, hogy a tartalma ki ne ömöljön.

 - Ne! – pattant fel Felícia, s bal kezét előrenyújtva próbálta áthidalni a távolságot, s segítséget nyújtani Blacknek. Azonban tenyeréből egy aranyszínű gömb lövellt ki, s egyenesen a vízibomba irányába száguldott, ami már közvetlenül Black hőn áhított arca előtt volt. Mikor azonban az aranyszínű gömb összeütközött a vízibombával, Felícia bűbája mintha magába szippantotta volna a lufit, s így Black arcocskája megmenekült a hólyagoktól.

 Mindenki döbbenten meredt Felire, aki kétségbeesetten pillantott a tenyerére. Valószínűleg fogalma sem volt, hogy mit művelt. Majd álmosan pislogott egyet, s elfehéredett. Remegő lábakkal támolygott a lépcső irányába, s úgy festett, mint aki nyomban összeesik. Jessie és Eliza segítették fel őt a lépcsőn, Ginny pedig csodálkozva meredt a már üres lépcső irányába.

 Potter maga is leplezetlen kíváncsisággal bámulta a varázst, de végül úgy döntött, hogy nem szabad tönkretenni a péntek délutánt, s valahogy szándékában állt oldani a feszültséget.

Vigyorogva lépett Ginnyhez.

 - Hűtsd le magad, Geasley! – És a pálcájából elővarázsolt egy jókora adag vizet, s az egész Ginny felsőjén landolt. Normál esetben még jól is esett volna neki ekkora hőségben, csakhogy vékony fehér pólót viselt, így meglehetősen kellemetlen helyzetben érezte magát. Ginnynek elakadt a szava, de Potter továbbra is pimaszul vigyorgott. – Vagy szeretnéd, ha felforrósodna a hangulat? – S még közelebb lépett. Válluk immár összeért. Ginny érezte csupasz felsőtestének melegét, s egyszerre csillapíthatatlan vágyat érzett, hogy tenyerét mellkasára helyezze. Potter illata mintha megrészegítette volna Ginnyt, s a következő, amire ráeszmélt, hogy automatikusan emeli fejét Potteréhoz, s közben ajkai elnyílnak.

 - Tetű! – csapott oda Ginny dühösen, s Felícia után rohant a hálókörletbe.

Felícia az ágyán feküdt, s látszólag mélyen az álmaiba merült.

 - El kell vinnünk a gyengélkedőbe – motyogta Ginny, s már nyúlt is Feli karjaiért. A szőke lány szemei azonban résnyire nyíltak, s erőtlen hangon válaszolt.

 - Nem kell! Kutya bajom, csak nagyon… nagyon fáradt vagyok. – Ginny kétségbeesetten ráncolta homlokát.

 - Nekem ez nem tetszik – rázta fejét Ginny.

 - Csak hagyjatok magamra néhány órára, és minden rendbe jön. – Ginny szemébe nézett. – Nem feküdhetek minden alaklommal a gyengélkedőben! Akkor felesleges lenne suliba járnom.

Ginny vitatkozni szeretett volna vele, de inkább hagyta, hogy Felícia végre kialudhassa magát. Így hát magán kívül bandukolt le a klubhelyiségbe, s heveredett le egy fotelba. Persze többen is köré gyűltek, köztük Arana és Potter.

 - Mikor feszült a hurok, Warren egy bűbájjal mentette meg Leót. Mi a fene volt ez? – kérdezte Potter.

 - Látod, hogy őt is meglepte a dolog! Soha nem fordult még elő ilyesmi – tájékoztatta Ginny.

- De most jól van? – kérdezte aggódva Arana. Bármennyire is boszorkány (a szó legnegatívabb értelmében) akkor is az egyik legjobb barátnőjéről volt szó.

 - Nagyon megrázta, ami történt. És hát… kimerült. Pihennie kell – magyarázta Ginny.

 - De én tudni akarom, mi volt ez a bűbáj! Ezt nagyon sok mindenre fel lehetne használni. – Potter szeme csillogott.

 - Nagyon gyorsan feledkezz meg Feliről, Potter!

 - Úgyis rá fogok jönni – figyelmeztette a fiú. Ginny gúnyos mosollyal az arcán bólogatott.

 - Majd szólj, ha valamire rájöttél. – Potter önelégülten elvigyorodott.

 - Csak ha jó kislány leszel. – Azzal Blackkel a nyomában kivonult a klubhelyiségből.

~oOo~ 

1995. október 31.

Halloween napján a falu tele volt gyerekekkel. Roxfortos diákok nyüzsögtek Roxmorts kedves utcáin, és a helyi lakosok fiatalabb gyerekei, akik még nem voltak elég idősek, hogy a Roxfortba járhassanak, kísérteteknek öltözve rohangáltak házról házra, cukrot kérlelve. Minden üzlet előtt tökök hevertek, a fák megsárgult lombkoronájukat vetkőzték le, s a baglyok lelkesen huhogtak az oszlopokon.

Hermione Granger erőszakosan verekedte át magán a falu legnagyobb forgalmi dugóján. A torlódás oka Harry négyes csapata volt, természetesen. Egy padon ültek, s engedték, hogy Harry beszéljen a tekintélyes mennyiségű, főleg lányokból álló közönségnek. Leonardus Black egy mellette elcsusszanó kisgyermekre nézett, s hirtelen mozdulattal vett ki egy jókora maréknyi cukrot a szatyrából. Erre a gyermek felsírt, s elszaladt, ezen pedig Leo és Mark jót kacagott.

 - Pontosan tizennégy évvel ezelőtt öltem meg a Nagyurat, megszabadítva a világot a gonosztól… - Hermiónénak ennyi is bőven elég volt. Egy újabb önfényezés, semmi kétség. Lefordult egy mellékutcán, s ment tovább egyenesen. Hamarosan ki is ért a faluból, s a hegyek felé vette az irányt. A zsivaj elhalt, háta mögött hagyta a gyerekeket.

Csend volt.

Egyedül a szíve heves dobogása törte meg ezt. Reggel érkezett meg a bagoly. Egy gyönyörű bagoly. Olyasfajta, amit csak egy nemesi család engedhet meg magának. Éjfekete volt, szárnyain tökéletek fehér hullámok, s a tolla olyan selymes, hogy eláll a lélegzete az embernek, ha hozzáér.

Fordulj le a Három Seprűnél, és menj végig a faluból kivezető délnyugati úton. Addig haladj,  amíg a hegy lábánál rá nem találsz a tulipánfára. Ott találkozunk ötkor!

DM

Tehát Hermione ment. Azután pedig megállt. Csodálkozott, hogy ez a fa még ősszel is ilyen gyönyörű. Sárgák voltak a levelei, virága már egy sem, de volt benne valami varázslatos. És az is érdekes volt, hogy hogyan élhet meg egy ilyen fa Angliában. Hermione leheveredett a fa tövében és várt.

Már amúgy is tíz percet késve érkezett meg, de még neki kellett várni.

És várt negyedhatig, félhatig, s végül háromnegyed hatkor feltápászkodott. Dühösen felhorkantott, s bosszankodott magán, hogy hagyta magát átverni.

Azonban mikor visszafele indult az úton, ismerős hang állította meg.

 - Nem kell elmenekülnöd, Granger, nem megenni akarlak – tájékoztatta Draco Malfoy. Hermione megfordult, s szembe találta magát a sápadt arccal.

 - Hol voltál ennyi ideig? – kérdezte dühösen. Malfoy elfintorodott.

 - Vannak dolgok, amibe még a te mindentudó orrocskád sem fér bele.

 - Nagyon sokat vártam rád – ráncolta homlokát Hermione. Malfoy színpadiasan sopánkodni kezdett.

 - Jaj, szegényke! Biztos felforrt az agyvized ebben az októberi hőségben. – Hermione összepréselte ajkait. – Gyere, Granger! Van egy hely, amiről senki sem tud. – Azzal letérdelt a tulipánfa alá, s kezével tapogatni kezdte a földet. Hamarosan rá is talált egy zöldre festett láncra, ami teljesen beleolvadt a környezetébe. Hermione ezt eddig észre sem vette. Majd Malfoy nagy erővel felhúzta, s egy csapóajtó nyílt ki, ahol egy csigalépcső vette lefelé az irányt.

 - Csak utánad – mutatta Malfoy. Hermione csak pislogott. – Nem egy vámpírokkal teli pincébe akarlak becsalogatni, én is megyek utánad. – Hermione hezitált még egy pillanatig, majd leindult a lépcsőn. Malfoy is lemászott utána, s behúzta maga után az ajtót. Ezután vak sötétség lett. – Szerintem gyújtanod kéne pálcát, hacsak nem vetted át a hős griffmadár tulajdonságait, és nem szándékozol lerepülni a pincébe.

 - A te pálcád hol van? – kérdezte Hermione, miközben előhalászta a pálcáját.

 - Ne akard tudni – sóhajtott. Hermione kimondta a varázsigét, ami bevilágította a teret. Egy fehér kőfal ölelte őket körbe, s a lépcső végtelen hosszúnak tűnt. De végül csak leértek egy hűvös pincébe.

Nem is pincébe, inkább egy hangulatos szobába. Olyan szoba, amit a nemesek laknak. Piros, méregdrága kanapé, perzsaszőnyeg, kitudja hány éves borok, egy szekrény, ahol több százéves könyvek porosodtak. Apró szoba volt, de kellemes.

Végül Malfoy méltóságosan leült a kanapéra, s megveregette a helyet maga mellett. Hermione lassan leült a lehető legtávolabb a fiútól.

 - Szóval az érdekelne, hogy mit akarsz tőlem – tette fel a kérdést Malfoy halál komolyan. Hermione szeme kikerekedett. Komolyan az kérdezi, hogy mit akar, aki elhívta őt? Ez olyan, mintha egy ember telefonálna egy másiknak, és a hívó leteremtené a hívottat, hogy minek telefonálgat.

 - Mi… micsoda? – szeppent meg Hermione.

 - Semmi csoda, Granger. Azt akarom tudni, hogy mit akarsz tőlem – ismételte.

 - De én nem… - kezdett volna tiltakozni, de Malfoy belefojtotta a szót.

 - Ne mond azt, hogy semmit, mert akkor nem siettél volna rögtön, ha kérlek, és nem vártál volna rám háromnegyed órát. – Hermione elpirult.

 - Csak vagyok olyan jól nevelt, hogy ha számítanak rám, akkor megjelenek – magyarázta Hermione, de ennek olyan hamis hangzása volt, hogy még ő is érzékelte, hogy veszíteni fog. Malfoy felkacagott.

 - Hát persze – mondta gúnyosan.

 - Miért, szerinted mi a helyzet? – csattant fel.

 - Szerintem belém vagy zúgva – mondta öntelten. Néha a stílusuk Harryvel olyanok, mintha testvérek lennének.

 - Már hogy lennék?! – pattant fel. Malfoy gonoszan elmosolyodott.

 - Eszeveszetten belém vagy zúgva.

 - Ez nem igaz! – kiabált Hermione.

 - Nem tudod a gondolataidat kontrolálni. Állandóan én járok a fejedben – fűzte tovább a szálat.

 - Meg egy kalap kákalagot – fújtatott a lány.

 - Sőt! Annyira akarsz, hogy éjszakánként nem tudsz aludni, és magad mellé szoktál képzelni engem. – Hermione arca már lilában játszott. Ekkora arcátlanságot! Hogy bír ennyit hazudozni? Mert ugye csak hazudozik? Mert semmi ilyesmiről nincs szó!

 - Fulladj meg ott, ahol vagy, Draco Malfoy! – kiáltotta, s elindult a lépcső irányába. Hermione egészen addig hallotta a fiú nevetését, ameddig csak le nem csukta a csapóajtót, és azt kívánta, bár rá tudna mozdítani egy sziklát, hogy Malfoy csakugyan ott fulladjon meg.

~oOo~ 

5. november 6.

Ginny és Felícia az utolsó előtti padban ültek, ahová száműzték őket még az év elején. Ahogy az a szünetekben lenni szokott, teljes volt a káosz az osztályteremben.

 - Neked most szombaton lesz a születésnapod – jutott Ginny eszébe. Felícia elgondolkodva bólintott.

 - Anya most először nem fog nekem sütni tortát – mondta halkan. Ginny vigasztalóan átkarolta.

 - Majd kérünk a házimanóktól. Nem olyan finom, de attól még jó nap lesz – ígérte. Felícia egyhangúan megvonta a vállát.

 - Aha. – Ez nem volt túl lelkes. – Jaj, Ginny – sóhajtott fel. – Ez lesz életem leges legrosszabb születésnapja. Most úgy érzem, sok ember, akit szeretek, rettenetesen távol van tőlem. – Lopva hátrapillantott Black felé. Ginny vágott egy fintort, majd újból az együtt érző hangnemet vette fel.

- Én itt vagyok – jelentkezett Ginny.

 - Tudom – dőlt a lány vállának hálásan Feli.

Egyszerre csak székzörgés hallatszott, s egy másik fej termett Ginny másik vállán. Potteré.

 - Na húzzál már innen! – dühödött fel, s fellökte Pottert székestül, mindenestül. Potter nagyon sóhajtott, s közben pimaszul vigyorgott.

 - Tüzes – állapította meg, majd az asztalra támaszkodott tenyerével Ginnyvel szemben, s olyan közel hajolt a lányhoz, hogy az illata megint kezdte bódítani.

 - Csak érdekelne, hogy betartod-e az ígéreted?

 - Milyen ígéretet? – kérdezte türelmetlenül Ginny.

 - Hogy állsz a Girardus Fervidus bűbáj hatástalanításával? – Ginny dühös képet vágott, pedig a legkevésbé sem volt jogos. Egyszer ment el azóta a könyvtárba, és akkor sem foglalkozott többet a dologgal néhány percnél.

 - Ha nem jött volna le a név alapján, ez egy ókori római varázsló volt. Rohadt bonyolultak ezek a bűbájok, és időre van szükségem. – Potter megvonta a vállát.

 - Annyi időt kapsz, amennyit akarsz, de ha sokáig időzöl, akkor majd elkezd ereszteni a lakat a számon. Tudod, a férfiasságom hatékonysága – kacsintott pimaszul Potter. Ginny dühösen felpattant.

 - Ha ilyeneket mersz hazudozni, olyan lakatot fúrok én a szádba, hogy száz atombomba sem tudja majd szétrobbantani, hogy csak egyetlen egyet is mukkanni tudjál. – Potter elgondolkodott egy pillanatig.

 - Tüzes – ismételte, felborzolta Black haját, s elhagyta a termet.

 Mikor elkezdődött a bűbájtan óra, Ginny annyira dühös volt, hogy meg sem hallotta Flitwick professzor magyarázatát.

 - Miről beszélt az előbb Harry? – kérdezte Felícia suttogva.

 - Öhm… Nagyon úgy tűnik, hogy be kell költöznünk a könyvtárba – motyogta Ginny.

 - Merthogy?

 - Csak mert az Imago és a Pallium bűbáj után egyáltalán nem néztünk, és mert… öhm… Meg ígértem valamit Potternek – ismerte be Ginny.

 - Na és mit? – vigyorgott Felícia.

 - Hogy megtudom, hogyan kell hatástalanítani a Girardus Fervidus bűbájt. Cserébe, hogy ő elmondta, hol vagy éppen. – Feli megértően bólogatott.

 - Hát akkor beköltözök veled a könyvtárba – biztosította Feli.

 - Köszi.

Az óra további része csendesen telt el. Elméleti dolgozatot kellett írniuk, s mikor az apró termetű professzor beszedte a dolgozatokat, felállt a tekintélyes magasságú könyvkupacára, hogy jobban lásson.

 - Mivel nagyon kevés a jegyetek, párokban olyan házi feladatotok lesz, amit osztályozni fogok. Jövő hét hétfő a határidő. A feladat nem bonyolultabb, mint az idén tanult bűbájok közül alkalmazzatok egyet. A legkreatívabb munka két A-t kap. – Ginny és Felícia egymásra mosolyogtak.

 - Tehát kiosztom a párokat! – Na ennyit arról, hogy együtt dolgoznak. – Price kisasszony lesz Hopkins úrfival. Black úrfi párja Warren kisasszony lesz. – Felícia álla a szó szoros értelmében leesett. Körülbelül öt percig tátott szájjal, döbbenettől lesokkoltan ült a semmibe meredve, majd hirtelen hangosan felsikított. Ginny lopva Felíciára pillantott, de mivel észrevette, hogy a lány magánkívül van az örömtől, átvette a szót.

 - Elnézést professzor, Feli retteg a pókoktól – mentegetőzött. Ezután feli csak tapsikolt, és ragyogott az arca.

 - Ez lesz életem legjobb születésnapja! Lehetne ennél szebb szülinapi ajándék? – szipogott meghatottan.

 - Lehetne? – kérdezte vissza unottan Ginny.

Az óra végén, mielőtt távoztak volna, Flitwick professzor még egy kijelentést tett:

 - És felhívnám Black úrfi figyelmét, hogy jelenleg bukásra áll, tehát kapja össze magát, ha kérhetem. – Black ebből az egy tantárgyból áll bukásra, hiszen itt az elméleten van a hangsúly, ahhoz meg ugyebár tanulni kellene. Black csak bólintott, majd F

elíciához fordult. 

 - Találj ki valami nagyon kreatívat, különben morcos leszek – mondta bármiféle érzelem nélkül, majd kisétált a teremből.

Ezt követve Feli visítva ugrott Ginny nyakába, amitől a lány már képtelen volt elfojtani a kitörni készülő nevetést. 

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.08.05. 17:58 Böszme Apó Nem túl harcias komment a 7.-es fejezethez És lám, tényleg csodagyerek vagy :) Bár ez a Draco-Hermione dolog tévút... nem erőltetném.   Meg...