VIHAR NÉLKÜL – 10

1995. november 14.

 - Ezt én nem hiszem el! Ez nem velem történik!

Ginny Weasley Zonkó Csodabazára mögül induló aprócska mellékutcán sétálgatott fel s alá, hol leguggolt, s vörös hajába túrva a sírógörcsöt igyekezett elfojtani, hol pedig az utca végén nyugvó hortenzia bokron próbálta levezetni feszültségét.

 - Az nem megoldás, ha megtámadod azt a szerencsétlen növényt, és brutálisan megkínzod – csóválta a leplezetlenül kárörvendő fejét Potter. – Így jár az, aki hallgatózik.

 - Te is pontosan ezt csináltad – üvöltötte Ginny. – Hallgatóztál. 

Harry Potter még Ginny élete egyik legrosszabb napján is itt boldogította, lazán ücsörgött a földön, hátát a falnak döntve.

Hogy változna mirelitté a veséd, gondolta Ginny nem túl jóindulatúan.

Leonardus Black ötlete volt az, hogy ilyen állapotban Ginnyt nem lehet normális emberek közelébe engedni, mert jelen pillanatban egy lógónyelvű, szomorú, boci szemű, lógófülű kölyökkutyát is megtámadna, Harry pedig nemigen számít normális embernek, úgyhogy önként és dalolva vállalta a dementor szerepét, aki őrzi az idegbeteg foglyot.

Ezalatt az idő alatt állítólag Black Zonkó üzletében, míg Felícia a Mézesfalásban ütötte agyon az időt, de Ginny meg volt győződve róla, hogy ezek ketten Madam Puddifoot kávézójában nyalják-falják egymást.

 - Egyébként fogalmam sem volt róla, hogy ők… szóval… Áh!

 - Tudtam én, hogy csak ezért jöttél le utánam, hogy megcsodáld a sármom – vigyorodott el diadalmasan Potter.

 - Felícia rángatott le, ha nagyon tudni akarod – csattant fel Ginny.

 - Mindketten tudjuk, hogy csak akkor bólintottál Warren ötletére, amikor meghallottad a nevemet. – Potter szórakozottan nézegette körmét, és nyílván valóan remekül szórakozott.

 - Nem lennél együttérző egy kicsikét? Csak most az egyszer. Az anyám Dumbledore-ral kavar, most meg kiderül, hogy a bátyám meg az egyik legsötétebb mágus lányával. – Potter megemelte szemöldökét.

 - Együttérző? – kérdezte csodálkozva, mintha most hallana erről a szóról életében először. – Mi a csudát vársz tőlem?

Ginny az apró utca másik végében hosszas mászkálás után leült, s fáradtan pillantott Potterre. A lány haja most éppannyira kócos volt, mint a fiúé, és telt ajkai elnyíltak, szeme pedig dühösen villant Potterre. Ginnynek fogalma sem volt, mennyire beindította Harry fantáziáját.

 - Fogd már be a pofádat, Potter!

Rendben van, Blacknek tényleg igaza volt, gondolta Ginny. Életveszélyes vagyok, és ezt remélem Potter fogja megsínyleni, mosolygott gonoszul a lány.

 - Egészen nyugodtan üvöltözz velem, Geasley, mióta ismerlek, már acélerős a dobhártyám – vonogatta Potter a vállát, gúnyos mosollyal szája sarkán.

 - Ugye tudod, hogy egyetlen suhintásomba kerül, és neked annyi – fortyogott Ginny. – És Ne hívj Geasleynek!

 - Miért, hogy hívjalak? Csini Ginny babának? – horkantott Potter. – Habár ezt érdemes megfontolnom – gondolkodott el.

 - Vagy mondjuk egyszerűen Weasleynek – ajánlotta Ginny higgadtan.

Potter hatalmas, gúnyos vigyorral fordította a fejét a lány felé.

 - Nem lehet. Úgy hívják a legjobb barátomat is – tájékoztatta.

 - Tudom – mosolyodott el Ginny is gúnyosan. – A húga vagyok.

 - Ténylég, most hogy szóba került Ron! Lehet, hogy a téli szünetben igénybe veszem Mrs. Weasley híres vendégszeretetét, és nálatok töltöm az ünnepeket. – Potter Ginny arckifejezése láttán felbátorodott. – Csoda jó lesz! Majd befonjuk egymás haját, kifestjük a körmünket, játszunk egymás nyelvével, szuper buli lesz.

Ginny egy pillanatig hatalmas szemekkel bámulta a fiút, majd újból talpra ugrott, s folytatta a mászkálást, merthogy sikeredett Potternek újból felidegesítenie.

 - Tudod mikor kerülhetsz közel a nyelvemhez? Mikor a számban megformáztam egy jókora adag nyálat, és a nyelvem segítségével a pápaszemedbe röpítem. Kis szerencsével még az agyonzselézett hajadat is lelapítja. Én soha az életben nem fogok veled…

Potter pár lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, s Ginny ajkára nyomta egyik ujját.

 - Ne ígérj semmit meggondolatlanul! – mondta komolyan, hogy aztán azonnal elvigyorodjon.

Igen, Potter jobban mulatott, mintha a környék összes kocsmáját végigjárta volna.

Ezt követően Ginny rácsapott egyet Potter kezére, és dühösen átcsörtetett az utca másik oldalára.

 - Egyébként mi ez a szupererő, ami Warren birtokában van? – érdeklődött Potter. Ginny megvonta a vállát.

 - Supermantől lopta – válaszolta Ginny sejtelmesen.

 - Most komolyan, Geasley! Valamiről beszélgetnünk kell. – Potter remekül játszotta el az „engem ez hidegen hagy” szerepet, de Ginny észrevette, hogy valami okból ez igen is fontos neki. És mivel Potter nem arról híres, hogy leáll a nyomozásban, Ginny türelmetlenül felsóhajtott.

 - Komolyan, Potter! Fogalmam sincs. Feli nyelt egy kis fahéjat, amire allergiás, és ez jött ki mellékhatásként.

 - Hmm. – Ez volt Potter diplomatikus válasza. Ekkor azonban Ginny fejében is megfogalmazódott a kérdés.

 - De akkor te is árulj el nekem valamit!

 - Persze, Geasley, egy szép napon feleségül veszlek – kacsintott Potter.

 - Marha! Az érdekel, hogy mi a francot akar Black a barátnőmtől?

Potter nemtörődve megrántotta a vállát.

 - Nem szoktam kutakodni az öcsém érzéseiben, mert egyszerűen lehetetlen – motyogta.

 - Ja tényleg, neki olyanjai nincsenek – világosult fel Ginny.

 - Azért erre ne vegyél mérget! Most hiába kezdeném el magyarázni neked, hogy ezzel csak leszűri a női nem alávalóbb részét, valószínűleg úgysem jutna el a kis agyacskádig.

 - Vagy úgy! – kapott a szón Ginny. – Most elismerted, hogy csak játszik vele!

 - Nem ismertem el – nézett a lányra Potter összeráncolt szemöldökkel.

 - Már hogyne ismerted volna el! – Ginny ezúton már ordított. – Black egy barom, nincsenek érzései, és csak játszik a lányokkal. Soha nincs egyetlen komolyabb kapcsolata, csak viszitek a nőket a szobára, aztán lökitek el mindet. – Potter zavartan tekintett körbe. – Nem hagyom, hogy kikészítse a barátnőmet, és elkönyvelje őt a hulladékok listájára, mert én…

Potter eddig tűrte Ginny érzelmi kirohanását, amit üvöltve vitt véghez. A fiú egy nagyon hasznos, és elegáns módszerrel hallgattatta el a lányt, mégpedig azon módon, hogy pár liter vízzel locsolta le az érzelmektől túlfűtött Ginnyt.

 - Seggfej! Tüdőgyulladást fogok kapni! Tedd el a pálcádat, vagy elszedem, és olyan helyre dugom, ami fájdalmas elakadásokhoz fog vezetni! – Potter kezdte kellemetlenül érezni magát, de azért még mindig viccesnek találta Ginnyt ebben az állapotban.

Egy pillanat alatt Ginny előtt termett, beszorította a sarokba, s karját a falnak támasztva elállta a lány menekülőútját.

 - Én meg azt nem hagyom, hogy sértegesd az öcsémet anélkül, hogy legalább ismernéd őt. – Ginny elvörösödött a nem kívánt közelség miatt. – Jól figyelj rám, Geasley. Ha valakinek aggódnia kéne a barátja miatt, az én lennék. Warren nem az a megbízható típus, és mindazok ellenére, amit gondolsz Leóról, hidd el, megvannak a problémái, ami ilyenné tette őt. Neked is tudnod kéne, hogy Warren nem az a fajta lány, akit csak úgy a sorba lehetne állítani, viszont nagyon könnyen bohócot csinál az emberből. Szóval most én mondom neked: ha csak szédíteni akarja Leót, akkor annak nagyon csúnya vége lesz – fejezte be Potter a monológját, amit furcsa módon halál komoly hangon adta elő.

Ginny válaszra nyitotta száját, de végül nem jutott eszébe semmi diplomatikus, így halk nyöszörgéssel visszacsukta.

Ennek semmi értelme! Potter az öcsikéjét félti. Az öcsikéjét, aki sorra töri össze a lányok szívét, és nincsenek érzései. Hogy lehet egy olyat félteni a pofára eséstől, akinek nincsenek is érzései?

 - Feli szerelmes Balckbe – közölte végül Ginny.

Potter elmosolyodott. De ebben a mosolyban volt, valami, amit Ginny nem tudott megfejteni, és ez megfélemlítette. Megpróbált elmenekülni, de Potter karjai szilárdan támasztották a falat, és vigyorogva demonstrálta a változatos próbálkozásokat. Végül Ginny riadt szemekkel nézett szembe Potterrel.

 - Látod mi mindent ki nem tud váltani az emberből egy csók? – mosolygott.

Ginny ekkor döbbent rá, mire készül Potter de már késő volt.

Ajkai lecsaptak Ginnyére, és követelték a választ. Ginny nagy meglepetésére Potter ajkai puhák voltak. A csók meleg volt, és érzéki.

Ginny nem tehetett róla! Legszívesebben egyszerűen pofon vágta volna, és elviharzott volna, vissza se nézve, de teljesen lebénította a csók.

Mikor Potter ráeszmélt, hogy Ginny nem igyekszik elhátrálni, a csók hevesebbé és forróbbá vált, s egyszeriben a sebezhetetlen Potternek meg kellett kapaszkodnia valamiben, hacsak nem akart ott helyben térdre rogyni. Két kézzel támaszkodott a falnak, Ginny fejében pedig a zűr egyre hatalmasabb lett. Győzött a test akarata.

Végül Potter lassított, újra puha és lassú lett, majd Ginny szemébe nézett.

 - Látod, tudod te jobb dolgokra is használni a nyelvedet, mint szembe köpni valakit – vigyorgott, majd félrehúzódott, mert Black és Felícia fordultak be a mellékutcába. Ez nehéz feladat volt Potter számára, mert a lány keze valamilyen úton a fiú nyaka köré csavarodott.

Fenébe, gondolta a lány, majd átviharzott az utca másik felébe, és leült a földre.

A következő néhány órában el kell játszania, mintha semmi nem történt volna, és a következő néhány évtizedben pedig el kell felednie ezt a csókot.

Márpedig ez igen nehéz feladat, és ezt Ginny is tudta.

Ginny Weasleynek meggyűltek a gondjai a keddi napokkal.

~oOo~

1995. november 17.

Kedves Hermione!

Elnézést, hogy nem személyesen kérlek meg erre, de ezek a fránya narglik mindenhol ott vannak, és hallgatóznak. Ezt pedig nem szabad senkinek megtudnia, mert bajba keveredünk.

Muszáj találkoznunk! Rengeteg ember élete forog kockán, és segítenünk kell!

A többit sajnos nem írhatom le levélben, mert ha a pergamenagens megszállta ezeket a sorokat, akkor a titkunkra fény derül.

Találkozzunk este tizenegykor a szükség szobájában! Nem kell aggódnod  Frics miatt, mert abban az időben tudomásom szerint a Weasley ikrek a csillagvizsgálóban fognak huligánkodni.

Hogy bejuss a szobába, gondolj arra, hogy találkozód van valakivel, hogy megments valamit, ami neked fontos, de ne gondolj rám, mert a narglik figyelnek!

Mihamarabbi viszontlátást: Luna Lovegood

Utóirat: óvakodj a furmászoktól! 

Hermione Granger értetlenül ráncolta a homlokát, s nézte, ahogy az iskolai bagoly kirepül az ablakon. Ez azért még Lunától is furcsa.

Pergamenagens? Luna Lovegood sok gyermekek ijesztgetésére kitalált csodalényben hisz, de pergamenagensről még soha nem hallott Luna szájából. Sőt, egyáltalán, senkinek a szájából nem hallott róla.

A huligánkodni szó sem mindennapos a szókincsében.

És Luna egyáltalán honnan tud arról, hogy a Weasley ikrek a csillagvizsgálóban fognak galibát okozni? Hermione gyorsan végigfutatta Luna kapcsolatait, majd egy bizonyos szálnál állapodott meg. Dean már egy ideje udvarolgat Lunának (ami egyébként Lunának fel sem tűnik). Dean egyik legjobb haverja Ron, Ron lapát füle pedig minden bizonnyal fogta az adást a testvéreitől.

De mi van, ha Ron tévedett?

Vagy ha mégsem, fennáll a veszély, hogy meglátja őt Hóborc, vagy ne adj isten a Véres Báró.

Ebben az egészben túl sok a csapda, csóválta fejét Hermione.

De azért tizenegykor mégis a szükség szobája előtt sétált és erősen koncentrált arra, hogy megmentsen valamit, ami neki fontos. A gyönyörű, míves ajtó megjelent, Hermione pedig bizalmatlanul helyezte kezét a kilincsre.

A lány aggódott, hogy valami olyasmit fog hallani Lunától, ami a fekete mágia netovábbja. Hermione ezt soha nem ismerte volna be, de rettegett a fekete mágiától. Eddig csak mardekárosok pálcájából ismerhette, de könyvekben már sok szörnyűséget olvasott róla.

A szoba meglepte Hermionét. Drágának tűnő bútorok, aranyozott kanapé, a kandallóban tűz ropogott, a festményeken barátságosan integettek neki a varázslók és boszorkák. Kellemes félhomály uralkodott a szobában, és tömény, fahéj illat terjengett a levegőben.

Ez azonban nem lassította Hermione hevesen verő szívét, és nem csillapította a félelmét a gonosztól. Csak arra tudott gondolni, hogy sok ember, sok barát és ártatlan van veszélyben.

Ám amikor megpillantotta a kanapén lustán heverésző emberkét, az aggodalma egy pillanat alatt elillant.

A kanapén ugyanis Draco Malfoy fetrengett.

Amint megpillantotta Hermionét, felpattant, és intett neki, hogy menjen oda, de a lány nem mozdult.

 - Hol van Luna? – kérdezte Hermione gyanakodva, s körbenézett.

 - Lovegood valószínűleg a hálókörletében húzza a lóbőrt, fején egy zsákkal, hogy kizárja a furmászokat, és a kertitörpe nyállal álmodik.

Hermione egy pillanatig vizslatóan fúrta tekintetét Malfoyéba, majd sóhajtott egyet.

 - Szóval te küldted a baglyot – mondta. Malfoy elmosolyodott.

 - Szerintem zseniális volt. Kifigyeltem, hogy milyen idiótaságokban hisz a legjobban, aztán megír… Ne menj el!

Ugyanis Hermione már hátat is fordított a fiúnak, de Draco könyörgő hangjára muszály volt visszafordulnia.

 - Csak a feladó volt hamis, a tartalma igaz – bizonygatta Draco.

 - És mi volt benne az igaz? – kérdezte Hermione foghegyről. – A narglik? A pergamenagens? Az mi a fene egyáltalán?

 - Azt én… - kezdett bele nevetve Draco, de amint meglátta Hermione dühtől izzó szemét, lefagyott a mosoly az arcáról.

 - Vagy hogy a Weasley ikrek <i>huligánkodnak</i>? Esetleg komolyan féltesz a furmászoktól? Most akkor melyik? – Hermione hangja erősen hisztérikus volt.

 - Az, hogy meg kell mentened valamit, ami fontos neked – mondta Draco könnyedén, de Hermione látta a szemében a gyöngédséget. Így hát a lány lassan odasétált egy fotelhoz, és leült.

 - Mire gondolsz? – kérdezte résnyire szűkült szemmel. Draco intett a pálcájával, így az ajtó hangosan becsapódott, s néma csönd lett.

Hermione hamarosan meghallotta, hogy szemerkélni kezdett az eső, s a tűzhely is ropog, s ez a félhomály romantikussá tenné a helyet, ha nem egy olyan sötét alak ülne vele szemben, mint Draco Malfoy.

 - Nézd, pontosan tudom, hogy mit gondolsz rólam, és nem mondhatom azt, hogy nincs alapja. De ahogy azt mondani szokták, ne ítélkezz addig, amíg nem jártad meg az utamat! Őszinte leszek hozzád. A büntetőmunka óta állandóan te jársz a fejemben. Ha valakinek, hát neked meg kellene, hogy érts engem. Rólad is ítélkeznek a mugli szüleid alapján, ahogy rólam is, mert egykor a sötét oldalon álltak. De azok a szüleim, és nem én. Legalább ismerj meg egy kicsit – kérlelte Draco.

 - Mit vársz tőlem, Malfoy?

 - Nem is tudom – tűnődött el Draco. – Én kérdezek valamit, te válaszolsz. Majd te kérdezel, én válaszolok.

 - Visszamentél a dedóba? – csattant fel Hermione. – Mert én inkább a hálókörletembe mennék. – Azzal könnyedén felpattant a kanapéról.

 - Én a helyedben nem tenném – mondta Draco gúnyos hangon. Hermione szembefordult vele. – Frics mostanra már elintézte az ügyet Weasley-ékkel, szóval vállalod a kockázatot, hogy a házad tekintélyes mennyiségű pontot fog veszíteni? Sőt, lehet, hogy még büntetőmunka is lesz belőle. Lásd be, Granger, itt kell töltened az éjszakát.

 - Veled? – kérdezte Hermione rémülten. Draco elfojtott egy mosolyt.

 - Nem foglak megerőszakolni, ne aggódj. Sőt, még egy baldachinos ágyat is ideképzelhetek neked, ha akarod.

Azzal a szoba sarkában megjelent egy baldachinos ágy, amilyen a hálókörletében is áll… üresen. Hermione bosszúsan sóhajtott egyet, majd kényelembe helyezte magát a fotelben.

 - Első kérdés – szólt a lány. – Mit akarsz tőlem?

 - Beszélgetni – vonta meg a vállát Draco könnyedén. Hermione tette is volna fel a következő kérdést, hogy miről, de Draco megelőzte.

 - Miért mentetek szét Weasley-vel? – Hermione megemelte szemöldökét.

 - Ez most komoly?

 - Most én kérdezek, Granger – mondta Draco ingerülten. Hermione bosszankodva rázta meg fejét.

 - Nem is tudom – motyogta. – A dolgok egyszerűen már nem működtek. Eleinte sokat veszekedtünk, és ez szenvedélyessé tette a dolgot. Aztán minden elavult. Csúnya ezt kimondani, de unatkoztam mellette. Kedveltem, és ő minden bizonnyal szeretett, de én többre vágyom. – Malfoy bólintott, s várta Hermione kérdését. A lány hosszasan gondolkodott rajta, mert semmi nem jutott eszébe, ami érdekelné vele kapcsolatban. – Elégedett vagy a sorsoddal? – nyögte ki végül.

 - Hülye kérdés – állapította meg Draco. Hermione csúnyán nézett a fiúra, mire az megvonta a vállát, s kifejtette bővebben. – Fogalmam sincs. Gondolom most az apámra célozgatsz, de erre tényleg nem tudok mit mondani. Ezt a neveltetést kaptam, ezért vannak dolgok, amik meg sem kérdőjeleződnek bennem. Úgy neveltek fel, hogy szinte belém van verve, hogy ez a helyes út, amin én járok. Ha elkezdenék ilyesmiken gondolkodni, minden bizonnyal a szilárd alap a lábam alatt összeomlana, és ki tudja mi történne velem. Szóval nem az a feladatom, hogy örüljek a sorsomnak, hanem az, hogy elfogadjam, és a lehető legtöbbet kihozzam belőle.

 - Most akkor te…

 - Én jövök, Granger – fojtotta ismét Hermionéba a szót.

 - Régen sülve-főve együtt voltál Potterrel. Miért lett ennek vége? – Ha Hermionénak be kellene vallania az igazat, elismerné, hogy igenis jól esik neki, hogy Draco így odafigyel rá.

 - Harry és Ron a legjobb barátaim voltak elsős koromban. Aztán jött Leo, akinek a tapintatlanságát és a stílusát már nem tudtam tolerálni, így másodikos korunkban már kevesebbet voltam Harryékkel. Sohasem voltak mintadiákok, de mikor Mark is csatlakozott hozzájuk, és meglett a teljes létszám, versenyezni kezdtek, hogy milyen kihágásokat tudnak véghezvinni. Ebben én nem óhajtottam részt venni, úgyhogy új barátokat szereztem, mint Ginny, Felícia, Parvati, Lavender és a többiek. Harryvel azért még barátok vagyunk, legalábbis a komoly oldalával. Általában azért a fontosabb dolgokat meg szoktuk beszélni – magyarázta Hermione. – Ha valamit megváltoztathatnál az életedben, mi lenne az? – kérdezte azonnal Hermione, s ő maga is meglepődött, milyen gyorsan bukott ki belőle a kérdés.

 - Ez egy kényes téma, Granger – ráncolta Homlokát Draco.

 - Akkor hát hagyjuk a kertelést! Kiszedted belőlem, hogy milyen kapcsolatban állok Harryvel. Újra felteszem a kérdést, és ajánlom, hogy ne hazudj! Mit akarsz tőlem?

Draco mélyet lélegzett.

 - A segítségedet – mondta végül. Hermione értetlen pillantást vetett rá. – Mikor azt írtam a levélbe, hogy mások élete forog kockán, abban nem volt hazugság. Kérdezd azt, hogy mit várok el a sorsomtól, és meg is adom a választ: megakadályozni egy katasztrófát. Tudod ki Bellatrix Lestrange?

 - A Sötét Nagyúr leghűbb csatlósa volt egykor.

 - Ennek tudatában meglepne az, hogy a lánya, Regina Lestrange fel akarja a Nagyurat támasztani?

 - Micsoda? – döbbent meg Hermione.

 - Ha a Nagyúr újra életre kel, a családom lesz az első, akit majd meg akar ölni, mert cserbenhagytuk őt. Te sárv… Mugli születésű vagy, téged is meg akar majd ölni, és az összes barátodat, aki a te oldaladon áll. Van még egy horcrux, ami a Potter család birtokában van. Segíts nekem elpusztítani, és akkor örökre vége.

Draco a kezét nyújtotta Hermione felé.

 - Velem vagy?

 ~oOo~

1995. november 24.

A négy Tekergő tőlük szokatlan módon síri csöndben lapult egy jól megpakolt könyvespolc mögött. Ezek a könyvek több száz évesek voltak, hihetetlenül porosak, de biztonságot nyújtottak azok elől akik elől bujkáltak, hisz a könyvek olyan szorosan voltak összezsúfolva a polcon, hogy még egy porszem sem lenne képes áthatolni köztük. Egyébként a fiúk Ginny és Felícia elől bujkáltak olyan nagyon, hogy nyomon követhessék a lányok nyomozását. Fülest kaptak ugyanis, mert Arana kihallgatta a Ginny és Felícia közötti titkos beszélgetést az Imago bűbájról, így a nagyszájú lány kikotyogta barátjának, Lee Jordannek, aki tovább adta a drótod Frednek, aki ezt megsúgta Leónak. Így alakult, hogy a négy fenegyerek a könyvtárban kuksol, és tehetetlenül figyeli, hogy a két kíváncsi lány megtudja-e a titkukat, vagy sem.

 Mark gyanúsan nagyokat lélegzett. Befogta az orrát, így próbálta visszatartani a kitörő tüsszentést. Harry és Ron kétségbeesetten tekintettek barátjukra. Ha most tüsszent egyet, akkor vége, lebuknak. Azonban Leo remekül rögtönzött. Nemes egyszerűen adott barátjának egy jókora tockost, s az a felháborodása miatt már el is felejtette a gyötrő ingerét.

 - Mi volt ez? – kapta fel a hangra Ginny a fejét. A lányok egy asztalnál ültek, nagykupac könyvekkel barikádozva magukat.

 - Biztos valaki leejtett egy könyvet – vonta meg vállát Felícia. Ginny még egyszer gyanakvóan körbenézett, majd újból a könyvekbe temetkezett.

Felícia egyszerre csak felszisszent.

 - Figyelj csak, Ginny! Azt mondtad, az volt Harryék könyvének címe, hogy Ne Fuss!?

 - Igen az. Miért, találtál valamit? – kezdett fészkelődni Ginny.

 - Lehet. – Feli a lapra helyezte ujját, majd becsukta a könyvet, hogy megnézhesse a borítón szereplő címet – Korlátozott bűbájok az ókorból. Harry idegesen szegezte szemét a mennyezetre. Szinte soha nem teszi be a lábát a könyvtárba, kivéve, ha pont a közelben hívja halaszthatatlanul a természet, vagy ha ide küldik büntetőmunkára. – Van egy fejezet, aminek az a címe, hogy Ne Fuss!. „Girardus Fervidus ókori római varázsló remekműve. Ezen könyvben olyan bűbájokra tanítja az utókort, ami segítségünkre lehet legyőzni a gonoszt. Rövid összefoglalót olvashatunk az ötszázhuszadik oldalon a Canis bűbájról, az ötszázhuszonharmadik oldalon a Consisus bűbájról, az ötszázhuszonhetedik oldalon az Incrementum bűbájról, az ötszázhatvanegyedik oldalon az Imago bűbájról…” Ez kell nekünk – motyogta Felícia, és az ötszázhatvanegyedik oldalra lapozott. A fiúk feszülten néztek össze. – Ez nem olyan hosszú. „Az Imago bűbájnak meglehetősen sok feltétele van, így aztán nem könnyű alkalmazni sem, ámbár a gyakorlat idővel könnyebbé teszi az alkalmazását. Két magas szintű bűbáj alkalmazása esetén idézhető meg az Imago csupán, azonban nagyon hasznosnak bizonyul a későbbiekben. Már a tanulása előtt érdemes megfontolni, hogy egyedül kívánjuk használni a bűbájt, vagy társaságban, hiszen ha az utóbbit választjuk, elég a társaság egy tagjának megtanulni a Pallium bűbájt. A Pallium bűbájt ugyanis elég, ha egy ember megidézni, de ki tudja terjeszteni más boszorkányokra vagy varázslókra is, így biztosítva takarást magának és társainak. Azonban mindenféleképpen ajánlott megtanulni minden alkalmazónak, hiszen ha egyedül szorul az Imago bűbáj használatára, a pallium hiányában az imago kiszámítható lesz, ezen bűbáj legnagyobb előnye pedig a meglepetés. Ha a Pallium bűbájt elsajátítottuk, a következő lépés megtanulni a patrónus bűbájt, amit hagyományos módon a dementorok elűzésére használjuk. Ebben a bűbájban azonban más szerepet kap, hiszen a jó patrónus a mágus lelkének jellemét szimbolizálja állat formájában. Csak tökéletesen megidézett patrónusra mondható ki az imago bűbáj, ami megtestesíti az állatot, és a mágus irányíthatja. A patrónus, amíg az imago kitart, már nem csak egy szellemi vízió, eleven, megérinthető teremtéssé válik, aminek segítségével a boszorkány vagy varázsló szellemi állapotban is el tudja a dolgokat mozdítani, és rátámadhat más személyekre is, ha úgy akarja.”

 - Mi a francnak kell ez nekik? – döbbent meg Ginny. – És mit jelent az, hogy „szellemi állapotban”? Meg akarnak halni, és visszajárni kísérteni a Roxfortba?

Harry ezen ostoba feltevésen kétségtelenül remekül szórakozott volna, de nem most, hogy leleplezték.

 - Megkeressük a Pallium bűbájt, hátha attól okosabbak leszünk – döntötte el Felícia.

 - Igen, csakhogy semmi kiinduló pontunk nincs – bosszankodott Ginny.

 - Dehogynem – szólt Feli szórakozottan. – Az Imago csak a Pallium alkalmazásával használható, úgyhogy ennek is egy ókori bűbájnak kell lennie.

Úgyhogy tovább nyálazták a poros könyveket, és a Tekergők reményvesztve ugyan, de tovább rimánkodtak, hogy ne találják meg az utolsó, mindent eldöntő puzzle-darabkát. Ez azonban, mint az hamar kiderült, hiábavaló volt.

 - Nézd csak, ez a könyv Gorgius Industrius jegyzetei. Másodlagos forrás, és kategóriákra bontja az általa ismert bűbájokat. Van egy ilyen rész, ahol szellemi bűbájokat gyűjti. Szerinted ez lesz az? – kérdezte Ginny. 

 - Mindenféleképp olvasd át – pillantott barátnőjére Feli.

Pár perc elteltével Ginny boldogan sóhajtott fel.

 - Itt is van! – A háttérben Harry a homlokát ráncolta. – Egy kis firka az egész.

 - Nemhiába csak jegyzetek – türelmetlenkedett Feli. – Mi lesz már? Olvass!

 - „A Pallium bűbáj egy köpenyként működik, ami ha beterít, a testem eltűnik, és csak a szellemi részem marad meg, azaz senki nem érzékelhet, olyanná válok, mint egy megnyugvó lélek – senki sem lát, hall, érez, csak akikkel osztozom a köpenyen. Hátránya, hogy én magam sem tudok dolgokat megérinteni, de előnyös, hogy akár egy csukott ajtón is átsétálhatok. A bűbájt hasznosnak találom, de kellene egy megoldás, amivel elmozdíthatok dolgokat.” Minek ez nekik? Potternek van láthatatlanná tévő köpenye – tanakodott Ginny.

 - Gondolom mert négyen nem igazán férnek el alatta. És a köpeny nem tesz érzékelhetetlenné, csak láthatatlanná.

 - Na igen, erre már én is rájöttem – mosolyodott el Ginny gúnyosan.

 - Milyen okosak, hogy kitalálták – sóhajtott Feli. Ginny gyilkos pillantást vetett rá, míg a polcok mögött Leo elfojtott egy mosolyt, amit Harry is észrevett. Leo erre csak tiltakozóan megrántotta a vállát, de Harry látta a szemében a furcsa csillogást, amit a nemtörődömség mögé szokott rejteni.

 - Rendben, szerintem nekem ennyi bőven elég volt. Menjünk föl, írjuk meg azt az idióta jóslástan házi dolgozatot, és közben kitaláljuk, hogy mi ez az egész – ajánlotta Ginny. Felícia helyeslően bólintott, és a két lány kisietett a könyvtárból.

A Tekergők titkának pedig annyi.

 - A fenébe! – morgolódott Mark, aki a könyvespolcba csapkodta a fejét.

Harry pedig mérhetetlen vágyat érzett aziránt, hogy most a kezébe vehesse Ginny arcát, és elmondja neki, hogy ezt senkinek nem szabad elmondania, és hogy ez majdnem olyan fontos neki, mint a lány maga.

Harry megsemmisülten sóhajtott egyet, s megfordult, hogy ő maga is a kijárat felé indulhasson. De amikor szembetalálkozott az alakkal, elállt a lélegzete.

Egy sovány, sápadt fiú állt vele szemben, mint aki mindig is sötétségben élt. Egyenes szálú, zsíros haja feketeszínben játszott, ami a válláig ért. Hatalmas, kampós orra volt, s szeme alatt karikák éktelenkedtek. Pontosan úgy nézett ki, mint Piton, csak fiatalabb kiadásban. Azonban ami a legmegdöbbentőbb volt, a leghihetetlenebb és a legbizarrabb, az a szeme volt. Ugyanis mintha Harry csak az oly szeretett tükörképe szemébe nézett volna – mandulavágású, gyönyörű, smaragdzöld szemek.

Az anyjától örökölte, ez teszi őket különlegessé, és ilyen szem nincs senki másnak ezen a világon, csak nekik.

De úgy látszik, tévedett.

Ugyanis ifjabb Perselus Piton az anyja szemével, ridegen fürkészte őt. 

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.08.05. 18:13 Böszme Apó Nem túl harcias komment a 10.-es fejezethet Hűű kis Piton, és patrónus "klón" testek, most már izgatottan várom a folytatást! Kíváncsi vagyok, mi sülhet ki belőle :)   Segítség!!!