Ó Uram, én Istenem!

Milliók szavával szólók én neked,

Nézz le mosta Földre, a Kárpát-medencére,

Hová tűnt innen angyalaid mennyei fénye?

Beállt hát a tél, szörnyű itt a hideg,

Feledés köde lepi megannyi büszke szívet.

Mi vagyunk a nép, a te magyar néped,

Kit azóta megannyi sötét ármány tépett.

Várjuk mi, Uram, várjuk itt a csodát,

Hogy sötét egünkre elhozd végre a megvilágosodást.

Száz évnyi tél után küldj le hozzánk angyalt,

Ki a vén-Magyarország hátán új szárnyat faraghat.

Adj hitet a népnek, s lesz új tavaszunk,

A téli pusztulatot űző gyermekek mi vagyunk.

Tél van most Magyarországon,

Szörnyű tél és csend,

Kacagó álmaink hite régen szétszéledt.

Nem dalolnak az angyalok már égi muzsikát,

Gonosz lepte földünk, meghasonlott a Világ.

Mint milliónyi szebb napokat látott árva,

Úgy várunk mi csendesen a magyar Messiásra.