|
Magyaroknak
Viviána 2015.06.29. 15:29
Magyarok!
Sorsunk felett beborult az ég
S vérben úszik lángtengerünk,
Vagyunk tépett hitű egy marék,
Maroknyi szívvel reménykedünk.
Magyarok!
Üzenem mindazoknak,
Kik nyitott füllel hallják szavam,
Ha igazságunk darabokban,
Hát szent akaratunk véka alatt nem marad!
Nem marad a szó elfojtott torokban,
Nem marad becsületünk tékozló romokban!
Nem marad,
Nem maradhat szívünk láncra verve,
Dicsők leszünk,
Mire felébred az utolsó gyermek.
Magyarok!
Van itt egy nép,
Kinek szabadságát tépázni nem lehet,
Megannyi elfojtott remény
Hazugságtól keservesen szenvedett.
Szenvedtünk már eleget,
De eljött az idő,
Hogy szemünk nyíljon fel:
Mire a hóvirág kinő,
Szent zászlónkat minden várunk fokára visszatedd!
Magyarok!
Ti vagytok az a nép,
Kit hiába sújtott ezernyi átok,
Ellenségek, hamis királyok,
Te kiáltottad az égbe:
„Éljen a szabadság!”
S nem hullott hiába véred,
Ezeregyszáz évet élt meg a magyarság.
Hát Magyarok!
Béklyóba kezed nem kötheted!
Döntsétek fel a hazug fellegeket!
Mert van itt egy Eszme, Egy Cél és Akarat,
Mi kiröppenti kalitkájából a szabad madarakat.
Kitisztul az égbolt
S felkacag a kínokat nyögő,
Így adjon az Isten fényes,
Fényes szebb jövőt!
2014. január 02.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
