|
Egyedül
Viviána 2015.06.29. 15:31
Itt
Itt állok könnytől ütött én,
Nagykorúságom küszöbén
Egy romba dőlt kis várban,
Lefelé mutató irányban.
Bár tudnám miért vagyok én egyedül,
Olyan nagyon egyedül,
Teljesen egyedül.
Sír
Sír az ég is szomorún,
Talán énmiattam könnyezik,
Vagy kiket ért ma halálkoszorú,
Hisz napról napra oly sok élet elveszik,
Millióan meghalnak,
Olyan sokan meghalnak,
Talán ma én is meghaltam.
Gyermekül
Gyermekül állok lámpaoszlopként,
Csak pillanatokat lopok én
A sötét nesztelen birtokán,
Lopok pár boldog órát,
Hogy ne legyek egyedül,
Olyan nagyon egyedül,
Teljesen egyedül.
Felnőtt
Felnőtt lettem ma is én,
De barátoknak mit sem ér
E boldog új fejezet,
Ünneplésem magam rendezem.
Ma határt kellett átlépnem,
Ezt követelte a kényszer,
Az ellentmondhatatlan kényszer.
Egymagam.
Egymagam menetelek én,
Így írta az élet nevű szemfedél
Csúfos tragikomédiám:
Sárban nyíló kis virág.
Bár tudnám miért vagyok én egyedül,
Olyan nagyon egyedül,
Rémisztően egyedül.
2015.01.23.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
