Gyűlöllek, mert bűnös vagy!

Gyűlöllek, mert meteorként száguldottál

az életembe, óh szörnyű sorscsapás,

Tönkretettél minden kedves jót és egyszerűt.

Így zuhan ki meleg fészkéből egy apró kismadár,

Kit húz a halál, de kitárja szárnyát és repül.

Gyűlöllek, mert öleltél és csókoltál,

Mégis olyan messze vagy már.

Gyűlöllek, mert nem hervad átkozott rózsád,

Mit nem mocskol be a rohanó idő,

Én édes fehér rózsám.

Gyűlöllek, mert titkos féregként belaktad szívemet,

Hol romlott fogaiddal bűnössé tetted lelkemet,

Mert akarom, hogy nyílj tovább,

Akarom, hogy növekedj,

Akarlak téged, akarom a romlott szívedet.

Bűnt akarok, így lettem bűnös én,

Kegyetlen játékoddal te tettél bűnössé.

S ezért gyűlöllek.

Gyűlöllek, mert szeretlek,

Minden pillanatban rám téltündérek lehelnek,

És Istenem mégis, mégis fehér a rózsám!

Gyűlölve szeretni az átkozottak sorsa,

Mintha az ég is kacagva beborulna.

Mert szeretem kezed, mely bőrömet tapintotta,

Arannyá és gyémánttá vált azóta.

Szeretem az orrod, mivel nyakam becézted,

Ez időt siratja drága emlékem.

Szeretem az ajkad, mely lágyan táncolt enyémmel,

Ezt kívánja minden pillanatban őrült reményem.

Mennyire szeretem szemedet, mi rám villan édesen,

Általa érezhetem néha,

Hogy a te szerelmed valóban létezett.

Sarnyai Vivien

2015. február 22.